Haáz F. Rezső/Haáz Sándor: Erdélyi viseletek

Előszó

Részlet a könyvből: "Valahányszor Székelyudvarhelyen járok, mindig felfigyelek a város eleven kulturális életére, a Művelődési Házban zajló színvonalas rendezvényekre, amelyek mindenekelőtt az igazgató, Szép Gyula szívvel-lélekkel és hivatásérzettel végzett munkáját dicsérik. És természetesen a történelmi-művelődési hagyományokban gazdag, ősi székely városka kultúrakedvelő közönségét, amely mondhatni mindig zsúfolásig megtölti a Művelődési Házat - legyen szó valamelyik színházunk vendégszerepléséről vagy táncháztalálkozóról, képzőművészeti tárlatról vagy tudományos szimpozionról, műkedvelő színjátszók előadásáról vagy a Venyige együttes szerepléséről. Ilyen jelentős kulturális esemény volt néhány héttel ezelőtt az a meleg hangulatú emlékünnepség is, amelyet Haáz F. Rezső születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett a Székelyudvarhelyi Múzeum és a Művelődési Ház. Méltó tisztelgés volt ez annak a jeles etnográfusnak az emléke előtt, aki már a század elején - de kivált a két világháború között - a székelyföldi néprajzkutatás kiváló úttörője volt, egész életét ennek az ügynek szentelte, évtizedeken keresztül fáradhatatlanul dolgozott a népművészet, a néphagyományok feltárásáért és megőrzéséért, a nemzetiségi tudat ébren tartásáért. Haáz Rezső 1906-tól kezdve az udvarhelyi református kollégium rajztanára volt, s szabad idejében - tanítványaival együtt - rendszeresen járta a falvakat, miként Orbán Balázs tette annak idején. Megfordult az akkori Udvarhelyszék minden községében, falucskájában - Zetelakától Siklódig, Lővététől Tekefalfáig, Korondtól Rugonfalváig... És mindenütt lerajzolta a népviseletet, színes ceruzarajzain, a festményein (faluképein) megörökítette a népszokásokat, az embereket, házakat, szokásokat, az embereket, házakat, munkaeszközöket, háztartási tárgyakat, s általában a népélet jellegzetes mozzanatait, amint ezt dr. Kós Károly tudományos elmélyültséggel kifejtette a centenáriumot megnyitó beszédében: „Haáz Rezső a környékbeli falvakból a népi formavilág jellegzetes alkotásait eredetiben hozta be a kollégium rajzszertárába, az így felhalmozott kincsből aztán, már az 1913. évi iskolai kiállítás keretében, egész népművészeti gyűjteményt mutathatott be. A siker nem maradt el: a kollégium, régi épületében, külön helyiségeket biztosított a gyűjtemény számára. Bár a gyűjtés elkezdése korábbi keletű, mi e 70 évvel ezelőtti eseménytől datáljuk a székelyudvarhelyi múzeum keletkezését." Vissza