Unger Emil, Dr.: Magyarország halai és halászata

Előszó

Ősidőktől fogva érdekelte a hal az embert, aki kezdettől fogva nemcsak vadász, de halász is volt, mindenütt, ahol víz közelében lakott. A barlanglakó ősember étlapján elég sokszor szerepelt a hal, amiről barlangokban talált konyhahulladékok bőven tanuskodnak. Kitűnő halász volt a cölöpépítményeken lakó ősember is. A magyar ember őshazájából hozta magával a halászat tudományát, melyet kitűnően értékesített a honfoglaláskor mesés halbőséget rejtegető Dunán és Tiszán. Ma mások a viszonyok; a magyar kultúrnemzet tagjai között sok olyan foglalkozású van, aki kenyerét a vizektől távolabb eső vidékeken, vagy négy fal között keresi, ahol halat csak ritkán vagy egyáltalán nem lát. A halak iránt való, talán ősi érdeklődés azonban ma sem hiányzik, s ezt bizonyítja az is, hogy éppen az ilyen, a természettől "elszakadtnak" látszó emberek közül is igen sokan hódolnak a sporthorgászatnak vagy pedig ünnepük van, ha valahol jó halászlevet ehetnek. Lakásunkat pedig sokan díszhalakat tartalmazó akváriumokkal is díszítik. Rengeteg sok látogatója szokott lenni a tenyészállatkiállításon évről-évre fejlődő halászati pavillonnak is, melyet éppen ezért a közelmultban is meg kellett nagyobbítani. Vissza