Jankovics Marcell: Évek tavasz nélkül/A hervadó nemzet (dedikált példány)

Előszó

Részlet a könyvből: A magyar észak magyarjai hazatértek. Ha nem is mind, legalább a legmagyarabb észak... Vannak, akik azt mondják: ne firtassuk többet, ami elmúlt. Csapjuk be a könyvet. A történelem az aranycsattra, mely e könyvet lezárta, ráütötte a pecsétet. Minden rendben van. Kár volna a hazatérés ünnepei és a visszaölelés köznapjai után érzelegni. Aki még mindig azzal foglalkozik, ami elmúlt, egyszerűen kveruláns. Felejteni és dolgozni. Ez a történelem útja. Tehát ez a könyv máris idejét múlta. Én meg meghökkentem, hogy önnön véreim mily keveset tudtak és tudnak rólunk, kik nem is éltünk valahol messze Braziliában, mondjuk például: Rio Grandé do Sul tartományban, vagy például Mindanaoban, a Philippin szigetek egyikén. Sőt, olyan közel éltünk egymáshoz, hogy nem is állt közöttünk más, csak két egyenruhás férfiú, aki "valahol Magyarországon" (mert hiszen Szobnál is, Szőnyön is magyar földön hivataloskodott a másik fél is!) belenézett útlevelünkbe és szerény cókmókunkba. Meghökkentem, hogy két szigorú, udvarias ember, akinek egyenruhája más és más, egyetlen vagonhosszúságban már két álló csillag közötti távolságot jelent... Még azok sem tudtak rólunk, akik állítólag törődtek velünk és megsirattak bennünket... Vissza