Csányi Vilmos: Bukfenc és Jeromos (aláírt példány)

Fülszöveg

Csányi Vilmos biológus, akadémikus. Az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára, a magatartásgenetikai laboratórium, majd az etológia tanszék megszervezője és vezetője; etológiát, humánetológiát, magatartásgenetikát és evolúciós rendszerelméletet tanít. Kutatási területe az állati és az emberi viselkedés, az agyműködés problémája, valamint a biológiai és kulturális evolúció kérdései. 1999-ben az év ismeretterjesztő tudósa. Számos könyve, tudományos publikációja és sok népszerű tudományos írása jelent meg. (Az emberi természet című kötetét a Vince Kiadó adta ki.)
Új könyve, ez az elbeszélő kutyanapló egyszerre provokatív és informatív, tudományosan eredeti, rendszeres és emberközeli. Mindent megtudunk belőle, amit rendezetten tudnunk kell a kutyákról, elindulva a származástól, a kísérleti etológián keresztül egészen a kutyák belső világának filozofikus elemzéséig. Eközben megismerjük a tudóst mint gazdát, valamint Bukfencet és Jeromost, a szerző két kutyáját. Pléh Csaba akadémikus
Csányi csoportja mostanában azt vizsgálja, hogyan birkóznak meg a kutyák a nyelvvel. Azt találták, hogy egy felnőtt családi kutya átlagban 0 kifejezést ért meg, amelyek többnyire akciókat jeleznek...
A kutyák feltűnő szociális készségei annak köszönhetők, hogy ugyanahhoz a környezethez alkalmazkodtak, mint mi. "Az emberi evolúció gyökere a zárt, nagyobb létszámú csoport volt." - mondja Csányi.
"Nem tudjuk egész pontosan miért, de a korai emberek elkezdtek nagyobb létszámú zárt csoportokban élni, ami számos olyan problémát okozott, amelyet csak a viselkedés módosulásával lehetett megoldani." Azzal érvel, hogy a kommunikáció, a szociális kötődés, szabálykövetés és együttműködés azért fejlődött ki az emberekben és a kutyákban is, hogy mindkét faj alkalmazkodni tudjon ehhez a különös elrendezéshez. Részlet a New Scientist című folyóirat 2000. március 4-is számának címoldali riportjából Vissza