László András: Solum Ipsum

Fülszöveg

László András nemcsak a magyar szellemi életnek, hanem általában a jelenkor szellemi életének is kiemelkedő alakja, akinek személyében és életművében a gondolkozás, a spiritualitás és a politikum réges-rég szétszakadt hármassága az ember ősi szakrális hagyományainak égisze alatt újra egymásra talált és egységbe forrt. A lét széttöredezett darabjait csak az képes egységben látni, aki rendelkezik egy végső viszonyítási Ponttal. Aki ezt a Pontot megtalálta, annak számára a lét összes aspektusa értelmet nyer és értelmes egésszé áll össze. László András megtalálta ezt a Pontot, és ez adja aforizmáinak azt a kivételes értelmi intenzitást, hogy olyan mélységeket is be tudnak világítani, amelyek eddig talán még sosem láttak fényt.
A Solum Ipsum azonban nemcsak egyszerűen aforizmakötet. Aforizmái egyúttal szútrák is - vagyis olyan vezérfonalak, amelyek egy grandiózus életmű szegmenseit sűrítik magukba, s amelyek mentén az olvasó egy komplex világlátás birtokába juthat - egy olyan világlátás birtokába, amelynek révén nemcsak a körülötte, hanem a benne zajló folyamatoknak is megtalálhatja a legmélyebb értelmét, s amely kezébe adja azokat az alapelveket, amelyek révén hozzáfoghat önmaga átalakításához, végső soron pedig önmaga visszavezetéséhez abba a Pontba, amely mindennek Forrása és Rendező Elve.
Minden konvención átlépő és megkérdőjelezhetetlent nem ismerő intellektuális bátorság az egyetemes szakrális hagyomány iránti tántoríthatatlan elkötelezettséggel párosulva: ez az, ami László András maximáinak egyedülálló zamatát, a modern világban példa nélkül álló másságát adja. Vissza