Molnár C. Pál (1894-1981): Mária és a gyermek - fametszet, papír, 29,5 x 24,5 cm

Életrajz

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.:
Festő és grafikus. 1915-1918 között a budapesti Képzőművészeti Főiskola rajztanári szakán tanult. 1918-ban Svájcba utazott, ahol önképzéssel fejlesztette tudását. Itteni munkái plein air stílusúak, de megfigyelhető Hodler hatása is. 1921-22-ben Párizsban, a Louvre-ban képeket másolt, egyben megfigyelte a kortárs irányzatokat. 1923-ban állított ki először hazatérése után a Belvedere-ben. 1924-től a KUT rendszeres kiállítója lett. Itthoni feltűnését követően Az Est lapok illusztrátoraként működött. E művei a kor divatos kubisztikus-art decós stílusában készültek, és a nagyvárosi polgárság életét örökítették meg. Modorosság, frivolitás, rezignáltság jellemzi az ábrázolásokat, ugyanakkor a művészi megfogalmazás egyéni, a kompozíció pedig sok esetben bravúros. Érezve a műfaj súlytalanságát, 1930-tól felhagyott az újságrajzzal, és a fametszet irányába fordult. Több irodalmi művet illusztrált. 1929-ben a veronai Mondadori kiadó illusztrációs pályázatát nyerte meg. Grafikusi pályájának csúcsát Edmond Rostand "Cyrano de Bergerac"-jához 1932-33-ban készített művei jelentik, melyekkel számos díjat nyert. Plakátokat is tervezett. A '30-as évektől egyre inkább festőként ismerik meg. Ennek előzményét a "Szent Ferenc prédikál a madaraknak" című munkája jelentette, melyet az 1926-os egyházművészeti pályázatra küldött be. Ennek köszönhetően hívta meg Gerevich Tibor a Római Collegium Hungaricum-ba. A későbbiekben a Római Iskola egyik meghatározó személyisége lett. Itáliában a trecento és a quttrocento volt rá a legnagyobb hatással. Ennek nyomán dolgozta ki egyéni technikáját, mely többek között világos színeiben, a lágy tónusátmenetekben nyilvánul meg. Ezzel egyidejűleg megfigyelhető a szürrealista és a metafizikus festészet hatása. Fő törekvése a fantasztikum és a realitás ötvözése. Fontos, elsősorban egyházi megbízásokat kapott, melyek közül a legjelentősebbek közé tartozik a Városmajori templom oltárképe és a belvárosi Szent Anna templom mennyezetképe. Alapítója és állandó kiállítója volt az 1945-ben alakult Budai Művészek Egyesületének. 1947-1970 között folyamatosan kapta az egyházi megbízásokat. Az idő előrehaladtával stílusa megváltozott, ez táblaképein is megfigyelhető. A lágy, tiszta színeket tartalmazó kompozíciókat drámaibb hangvétel váltotta fel. Az '50-es évektől több művésztelepen is megfordult, ahol természet utáni tanulmányokat készített. Munkái egy részét "tájmonográfiáknak" nevezte. Környezetként vagy fő témaként megjelenített tájképein hazai, itáliai, alpesi élményeit szintetizálta. Témaköre szerteágazó volt. Képein mitológiai ('60-as évek), történeti, művészettörténeti ('70-es évek közepe), irodalmi idézetek jelennek meg. Kritikusan nézte a korabeli jelenségeket. Ezt ironikus hangvételű képekkel fejezte ki. Néhány absztrakt festményt is alkotott. Művészi hitvallásának fontos hordozói önarcképei. 1919-től szerepelt kiállításokon. Számos egyéni (Belvedere, Ernst Múzeum, Frankel Szalon, Csók Galéria, Bartók 32 Galéria, Fészek Művészklub, Gellért Szálló, Miskolc, Kaposvár, Pécs, Gyula, Szentes, Tihany, Szombathely, Zalaegerszeg, Szeged, Lausanne, Genf, Berlin, München, Stuttgart, Bécs, Graz, stb.) bemutatón vett részt. 1928-1942 között többször szerepelt a Velencei Biennálén, rendszeresen jelen volt a Budai Művészek Egyesületének közös kiállításain, 1954-ben pedig az Ernst Múzeum csoportos tárlatán mutatta be alkotásait. Díjak: Egyházművészeti kiállítás ifjúsági díj, a Nemzetközi Iparművészeti kiállítás aranyérme, 1934-38 között grafikai és festészeti különdíjak, a Milánói Triennále grafikai, ill. festészeti díja, a Szinyei Társaság festészeti nagydíja. A Fővárosi Ferenc József koronázási jubileumi díj, az 1937-es Párizsi világkiállításon díszoklevél (grafikákra, illusztrációkra), valamint aranyérem (festészetre), Diplome d'Honneur (Nancy), a Munka Érdemrend arany fokozata, az Accademia delle Arti e del Lavora aranyérme. Munkáit a Magyar Nemzeti Galériában, vidéki képtárakban, több európai és amerikai múzeumban őrzik. (ML, Gálig Zoltán adatközlése nyomán, Éber, MK) Vissza