Füst Milán: A feleségem története (aláírt példány)
Störr kapitány feljegyzései/Regény
Szerző
Füst Milán
Hungária Könyvkiadó
(Budapest)
Kiadói félvászon kötés
, 479 oldal
Sorozatcím: |
|
Kötetszám: |
|
Nyelv: |
Magyar
|
Méret: |
20 cm x 15 cm
|
ISBN: |
|
Aukció vége: |
2019-01-27 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Budapest, 1942, Hungária Könyvkiadó kiadása (Hungária Nyomda Rt., Bp.), 479 p. + [1] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által aláírt példány. Első kiadás. A feleségem története. Störr kapitány feljegyzései. Regény. Írta Füst Milán.
A címlapon a szerző, Füst Milán aláírása látható.
A könyvet a Hungária Nyomda Rt. nyomtatta Budapesten.
Kiadói félvászon kötésben lévő példány aranyozott feliratozású címfedéllel, kopott aranyozású könyvgerinccel, tiszta oldalakkal, hiánytalan állapotban.
A szerző modern hangvételű, néhol avantgarde, sikeres regényében hű maradt a 19. századi lélekábrázolás eszményeihez, ennek ellenére tipikusan 20. századi markáns világképet fejt ki. "A feleségem története a legjellegzetesebb példája Füst Milán művészi törekvéseinek. E műve látszatra napló, egy meglehetősen primitív holland hajótiszt hevenyészett feljegyzései - miként alcíméből is gondolnánk. Valójában a lélektükrözés, a belső ábrázolás, a mesteri szerkesztéssel megteremtett atmoszféra remekműve." (Legeza Ilona)
Előszó
Részlet a könyvből:
Hogy a feleségem megcsal, régen sejtettem. De hogy evvel... Hat láb és egy hüvelyk magas ember vagyok s kétszáztíz font, tehát valóságos óriás, ahogy mondani szokták, ha...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Hogy a feleségem megcsal, régen sejtettem. De hogy evvel... Hat láb és egy hüvelyk magas ember vagyok s kétszáztíz font, tehát valóságos óriás, ahogy mondani szokták, ha ráköpök erre, meghal.
Így gondolkodtam Dedin úrról eleinte. De nem is itt kell kezdenem. Hát hiába, még most is csupa indulat vagyok, ha rágondolok.
Voltakép rosszul tettem, hogy megházasodtam, tudom. Már azért is, mert eladdig nem sok közöm volt a nőkhöz, hideg természet voltam. Ha visszatekintek korai ifjúságomra, érdemleges történetem szerelem dolgában alig több, mint a következő: Tizenhárom éves lehettem, mikor egy parkban álldogáltam a hollandiai Sneck városában, Friesland közelében, akkor ott laktunk. Egy nevelőnő ült a parkban egy kisgyerekkel és így kiáltozott rá:
- Veux-tu obiér, veux-to ohéir?
Ez nagyon tetszett nekem. Ezt is mondta neki:
- Vite, vite, dépéche-toi donc.
Ez is nagyon tetszett. Lehet, hogy el is határoztam már akkor, hogy francia nőt fogok feleségül venni. Egy szó mint száz, ezt az édes dallamot szívesen hallgattam s aztán mintegy isteni sugallatra, a park szélére mentem, kitéptem egy lapot a noteszemből és ezt írtam rá holandusul (mert írni franciául még nem tudtam, se beszélni jól, csak épp értettem, amit mondanak):
- Greppel, greppel, - ezt a két szót írtam rá.
Vissza