Aukciós tétel adatai
Budapest, 1957, Szépirodalmi Könyvkiadó kiadása (Atheneaum Nyomda, Bp.), 396 p. + [1] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Ábel füstje. Válogatott versek. Drámák. Írta: Áprily Lajos.
Az előzéklapon a szerző, Áprily Lajos tolla beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "J.J.-nak jó szívvel Budapest, 1958. április 30. Áprily Lajos".
Színes címfeliratozással, részletes tartalomjegyzékkel ellátott kötet, a címlap alsó részén régi tul. névbejegyzés látható.
Kiadói félvászon kötésben lévő példány feliratozatlan, aranyozott apró virágdíszes címfedéllel, aranyozott feliratú könyvgerinccel, tiszta belívekkel, hiánytalan állapotban, feliratozott, illusztrált, fülszöveges kiadói borítófedélben.
A szerző ebben a könyvében több közel ötvenéves költői pályájának kincseit gyűjtötte össze. A költőre jellemző mágikus természetvarázs minden jellemzője jelen van ebben a kötetben; a madarak, fák, fellegek, hegyek hívó szava. Az őszinte természet minden gyógyító varázsa lírába van itt szedve az olvasó számára.
Fülszöveg
Akinek a természet nemcsak díszlet, nemcsak panoráma, hanem bizalmas társa, érzésvilágának szerves tartozéka, méltán találhat örömet, szépséget Áprily verseiben.
Közel ötven éves írói pálya...
Tovább
Fülszöveg
Akinek a természet nemcsak díszlet, nemcsak panoráma, hanem bizalmas társa, érzésvilágának szerves tartozéka, méltán találhat örömet, szépséget Áprily verseiben.
Közel ötven éves írói pálya termékének legjavából gyűjtötte össze a költő e verseket, melyek színes mozaik-kövekként varázsolják elő életét, érzésvilágát, s vázolják mögé a kort. Miről ír Áprily ezekben a versekben? Madarakról, fákról, fellegekről, tiszta, hófödte csúcsokról, a törvényszerűen változó évszakok új és új arculatáról és meglepetéseiről, hegyi pásztorokról, málnázó öregasszonyokról, a semmibe tűnt unokáról, aki pufók felhőre hajtja álmos, elfáradt fejét. Mint faun sípja csobog, zsong, andalít és felüdít e költői muzsika, végig az egész köteten. csak áhítatos lélekkel lehet megközelíteni, a közönyös sietség mint zörgő bokor szétfoszlatja a varázslatot; elillannak tőle a színek és lángok, el a csobogás, zsongás, s el az égzengés is - s maradnak a puszta verssorok.
Az érző, áhítatos lélek számára azonban e fauni muzsika megtelik egy érzékeny lelkületű költő érzésvilágával; csobogó, áradó örömével, borongó, fullasztó szorongásaival, pianós bánataival s crescendós hitvallásával, s megérti belőle azt is, hogy ez az életmű is a kor szülötte, színei, hangulatai hozzátartoznak a múlthoz és a jelenhez, hozzátartoznak ahhoz az élethez, ami a mienk, a mi sajátunk.
Vissza