Herczeg Ferenc: Az arany hegedű (aláírt példány)
Szerző
Herczeg Ferenc
Herczeg Ferencz
Singer és Wolfner Irodalmi Intézet
(Budapest)
Kiadói egészvászon sorozatkötés
, 215 oldal
Sorozatcím: |
Herczeg Ferenc válogatott munkáinak emlékkiadása
|
Kötetszám: |
1
|
Nyelv: |
Magyar
|
Méret: |
20 cm x 14 cm
|
ISBN: |
|
Aukció vége: |
2019-10-27 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Budapest, 1934, Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. kiadása (Budapesti Hírlap Nyomdája, Bp.), 215 p. + [1] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által aláírt példány. Herczeg Ferenc Válogatott Munkáinak Emlékkiadása. No.: 1. sz.
Az arany hegedű. Regény. Írta: Herczeg Ferenc.
Előzéklapon normál méretű, bianco, könyv-illusztrációs, jelzet nélküli, beragasztott Ex-Libris-en a szerző, Herczeg Ferenc tollal beírt, jól olvasható aláírása látható.
A könyvet a Budapesti Hírlap Nyomdája nyomtatta Budapesten.
Kiadói egészvászon sorozatkötésben lévő példány aranyozott, dombornyomásos illusztrációval ellátott címfedéllel, feliratozott könyvgerinccel, hiánytalan, jó állapotban.
A szerző: Herczeg Ferenc (született: Franz Herzog, Versec, 1863. szeptember 22. – Budapest, 1954. február 24.) magyar író, színműíró, újságíró, az MTA tagja és másodelnöke, 1904-től 1919-ig a Petőfi Társaság elnöke. A szerzőnek ez az írása az első világháború idején játszódik és egy érzelmileg destabil fiatalasszony érzelmi válságainak, szerelmi kudarcainak tanúságos történeteiről szól.
Előszó
Részlet a könyvből:
A királyi palota barokkupolái feketén és súlyosan sorakoztak az ég alján, mint útra kész elefántkaraván.
A budai várhegy fölött széles, aranysárga tűzfolyam ömlött végig az...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
A királyi palota barokkupolái feketén és súlyosan sorakoztak az ég alján, mint útra kész elefántkaraván.
A budai várhegy fölött széles, aranysárga tűzfolyam ömlött végig az alkonyi égen. A tűzfolyamon sötétkék felhőgályák vonultak föl. Némán és komoran, alattomos sietséggel vitorláztak egymás nyomában. A fedélzeten bikaszarvú, oroszlánsörényű felhőemberek kuporodtak. Vájjon miféle vészes rakományt hoztak?
A tanár Dunára nyíló széles ablakban állott és a vajúdó felhőket nézte. Egyszerre megint visszaemlékezett arra, amire már régóta nem gondolt: hogy őt gyerekkorában valami különös, szinte személyes viszony fűzte az égen úszkáló felhőkhöz.
Hajdanában a felhők voltak az ő játszótársai, mint az ég angyalai az árva gyerekéi. Képzelete addig gyúrta, formálta őket, míg fehér asszonyokká, furcsa törpékké, aranyhasú sárkányokká, emberfejű paripákká nem lettek...
Vissza
Tartalom
Felhők | 5 |
Katalin | 15 |
Valaha vagy soha | 33 |
A hegedűs királyleány | 48 |
Zaklikov | 60 |
Goldmark suite-je | 72 |
A szfinksz és a nő | 83 |
Az Aratók | 91 |
Tavasz a kórházban | 105 |
Talita Kumi | 116 |
Katica | 125 |
Kántor, az eb | 137 |
Az asszony, a forróláz és a kozák | 152 |
A vágyak szigetén | 164 |
Bikaölő | 177 |
A vonuló felhők fölött | 187 |
Álarcos Mária | 200 |
Vissza