Radnóti Miklós: Lábadozó szél (dedikált példány) (A kötetről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható)

Szeged, 1933, Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma (Délmagyarország Hirlap- és Nyomdavállalat Rt. nyomása.), 64 p.

Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Lábadozó szél. Írta: Radnóti Miklós.

Radnóti harmadik verseskötetének előlapjára kék tintával az alábbi sorokat írta: „Kárászné Szivessy Mária nagyságos asszonynak nagyon sok szeretettel és hálásan Radnóti Miklós Szeged, 1933. október 16.”

A dedikáció címzettjét ismeri a szegedi művelődéstörténet, és tud róla a Radnóti-kutatás is. Kárász Józsefné Szivessy Mária (1886–1945) szegedi irodalom- és művészetpártoló családba született, és maga is ebben a szellemben nőtt fel és élt. Járt náluk Balázs Béla, Kaffka Margit (amikor második férjével, Balázs Béla öccsével, Bauer Ervinnel élt Szegeden), és közeli kapcsolatban volt már a fiatal Juhász Gyulával is. Szivessy Mária 1906. okt. 11-én kelt levelében írta neki: „Okt. 28.án esküszöm […], sajnálom, hogy nem adta ki még könyvét; megkérném, hogy küldje el nekem nászajándékul, barátsággal megbecsülném” (Juhász Gyula összes művei. Levelezés I. Bp., 1981. 126), és a kérést Juhász teljesítette is, igaz, csak egy év múlva, amikor első kötete (Juhász Gyula versei) megjelent. Ezt így ajánlotta az időközben Kárásznévá lett fiatal asszonynak: „Az én első igazi megértőmnek szeretetébe ajánlom első könyvemet én, Az új dalosok közt Régi Arany fia – Juhász Gyula Szeged, 1907. XII/3.” (JGYÖM 9:394.). (Bővebben lásd: Apró Ferenc: „Kárászné nagyságos asszonynak…” Akinek Radnóti két kötetet is dedikált. In: Uő: Írások Radnóti szegedi éveiről. Szeged, 2014. 43–45.)
Szivessy Mária kapcsolatba került a harmincas évek elején Szegeden működött Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumával is: lánya, Kárász Judit (1912–1977), az európai hírű és rangú fotóművész tagja volt ennek az „élcsapatnak”, így Kárászné is gyakran találkozhatott Radnótiékkal; 1933. február 5-én például egyik résztvevője volt a Hont Ferenc Korunk színháza című előadása utáni nyilvános vitának.
Az 1930 szeptemberében Szegedre került Radnóti Miklóssal legkésőbb fél év múlva, 1931 tavaszán már bizonyosan megismerkedett. Erre utal Radnóti első kötetének (Pogány köszöntő) dedikációja: „Kárászné nagyságos asszonynak kézcsókkal Radnóti Miklós Szeged, 1931. III. 19.” Kapcsolatuk intenzitását mutatja, hogy Radnóti nem sokkal később adott neki az akkor frissen megjelent második kötetéből is. Az Újmódi pásztorok éneke egyik, a rendőri elkobzásból kimentett példányába ezt írta a költő: „Kárászné nagyságos asszonynak kézcsókkal Radnóti Miklós Szeged, 1931. IV. 16.” (Bíró-Balogh Tamás: Radnóti Miklós dedikáció. Bp., 2016. 37. és 60. sz.)

Radnóti következő verseskötete, a Lábadozó szél 1933 januárjának végén jelent meg, az első ismert dedikációkat Radnóti január 27-én írta. Kárász Judit február elején kapott belőle („Juditnak szeretettel és baráti kézszorítással Miklós 1933. II. 5.”), Kárászné viszont csak hónapokkal később jutott hozzá a saját példányához. Viszont ekkor Radnóti már teljes joggal írhatta le, hogy „hálával” adja a kötetét.
Kárászné ugyanis pótolhatatlan segítséget nyújtott Radnótinak Kaffka Margit munkásságáról szóló doktori disszertációjának megírásához. Radnóti 1933 őszén kezdett az anyaggyűjtéséhez, viszont Szegeden sehol nem talált 1908–1918 közötti Nyugat-évfolyamokat, melyekben Kaffka Margit publikált. „Végül a szerencse segített. A Szegedi Fiatalok egyik tagja, Kárász Judit fotóművész ekkoriban Dániában élt, és csak nyaranta utazott haza […]. Anyja azonban év közben is néha vendégül látta barátait. Így derült ki, hogy jó barátnője volt Kaffka Margitnak, és a Nyugat összes évfolyama megvolt otthonában. »Már négy kötetet cipeltem el Kárásznétól«”, írta Radnóti október 11-én” levélben Gyarmati Fanninak (Ferencz Győző: Radnóti Miklós élete és költészete. Bp., 2009. 290.). Radnóti bizonyára még több Nyugat-évfolyamot hazacipelt Kárásznétól, akit öt nap múlva, október 16-án bizonyosan fölkeresett újra, és ekkor adta neki a „nagyon sok szeretettel és hálásan” dedikált Lábadozó szélt.
A doktori disszertáció, amit Kárászné segítségével írt meg Radnóti, Kaffka Margit művészi fejlődése címmel készült el s jelent meg 1934 nyarán; benne Radnóti hivatkozik is a Kárásznétól kapott szíves szóbeli közlésekre. Ebből a kötetből még nem ismerjük a Kárászné nagyságos asszonynak dedikált példányt, de bizonyosan kapott ebből is.

A Lábodozó szél nemcsak mint irodalomtörténeti dokumentum érdekes. Radnóti harmadik verseskötete, mint könyvtárgy is értékes: ez a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tagjaként első Szegeden kiadott kötete. A kötet dedikáció nélküli példányai is ritkán bukkannak fel árveréseken, a Radnóti által ajánlott darabok pedig kiváltképp ritkák. Jelen tétel pedig különösen becses: egy olyan kapcsolatot dokumentál, amely nélkül Radnóti aligha fejezhette volna be az egyetemet.

"A címlap Dóczi György linómetszete."
Kiadói varrott papírkötésben lévő példány, illusztrált, két színnel feliratozott címfedéllel, üres, enyhén sérült könyvgerinccel, a hátlapon a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának megjelent köteteinek listájával, hiánytalan állapotban.
A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - szegedi irodalomtörténész - munkája.

1945 előtti első kiadások
Versek, eposzok