Kertész Judit: Rendszeres spanyol nyelvtan

Előszó

A „Rendszeres spanyol nyelvtan" című könyv a spanyol nyelv iránt érdeklődőknek kívánja feltárni a spanyol nyelv mai rendszerét. A könyv a köznyelvben és az irodalmi nyelvben egyaránt használatos nyelvi jelenségekkel foglalkozik. Bemutatja a spanyol nyelv elemeinek különböző kategóriáit és ezek összefüggéseit, de nem szerepel benne a csupán nyelvjárásokban élő nyelvi anyag. A könyv tartalmában és felfogásában a Spanyol Királyi Akadémia leíró nyelvtanára támaszkodik. Figyelembe veszi azonban az újabb kutatási elméleteket és az 1999-ben Madridban kiadott háromkötetes nyelvtan újításait is. A könyv gyakorlati kérdésekkel foglalkozik, s különféle helyesírási, nyelvhelyességi és stilisztikai kérdésekben igyekszik tanácsot adni. Tisztán elvi síkon mozgó, vitatkozó részeket, - mint például a manapság oly divatos új terminológiát vagy szófajbesorolást - nem tartalmaz. Ennek ellenére egyes esetekben a spanyol nyelvtanírók véleménykülönbségére vagy a még nem kellően tisztázott kérdésekre történik utalás, aminek célja az, hogy a könyvhasználó el tudjon igazodni a spanyol szakirodalom különböző irányzatait képviselő nyelvtanírók könyveiben. A könyv struktúrája könnyen áttekinthető és kezelhető. Három nagy egységre tagolódik, amelyek felölelik a spanyol leíró nyelvtan összes hangtani, alaktani (szófajtani) és mondattani kérdéseit. Ezen egységek belső szerkezete a nyelvtani jelenség természetétől függően további részekre és fejezetekre tagolódik. A Hangtan című egység három nagy részből áll. Az első fejezetek a hangképzéssel, a beszédhangokkal, valamint a spanyol nyelv magán- és mássalhangzórendszerével foglalkozik. Részletesen tárgyalja a hangok alaki tulajdonságait, képzési sajátosságait és nyelvbeli funkcióit. A hangképzést képek szemléltetik. A hangok kiejtésének könnyebb elsajátítása érdekében Tomás Navarro által kidolgozott fonetikus ábécé mellett megtalálhatók a már legalább egy idegen nyelvet beszélők által ismert, az APhI fonetikai ábécéjéből vett jelek is. A kiejtés könnyebb elsajátítását- ha lehetséges - más nyelvből vett példák is segítik. A spanyol hangrendszernek a magyartól eltérő sajátosságai is fontos szerepet kapnak a könyvben, ezért külön fejezet foglalkozik a kettős- és hármashangzókkal, valamint verstani fontosságukkal. A beszédhangok tárgyalása után az ún. szupraszegmentális tényezők bemutatása következik. Az utolsó rész helyesírási kérdéseket tárgyal. Egy teljes fejezet szól a magyar anyanyelvűek számára gondot okozó magán- és mássalhangzók helyesírási kérdéseiről, majd a spanyol szakirodalom manapság nagyon vitatott témája, a nagy kezdőbetű-használat következik. A sokak által másodrangúnak tartott központozás is a „Helyesírás" című részben kapott helyet, kiemelve fontosságát, hiszen gyakran az írásjelek helyes használatától függ a mondat értelme és a szöveg helyes intonációja. Vissza