Kéri Edit: Hogyan történt József Attila halála? (dedikált példány)

Előszó

Ha Kéri Edit nem lenne, ki kellene találni. Nincs még a magyar közéletben, legalábbis az írogatók között, még egy olyan valaki, aki annyira szenvedélyesen, szinte megszállva kutatja egy-egy témával kapcsolatban az igazságot, mint ez a hajdani színésznő. Mindenki tudja ugyan róla, hogy egykor Thalia papnője volt, de ha rá gondolunk, vagy társaságban éppen valamely művét emlegetik, akkor senki sem a színésznőre gondol, hanem vagy a Görgeiről szóló könyvére, vagy a Széchenyi magyar nyelvtudása körüli, vitát kavaró művére, egyszóval valamelyik nagy fegyvertényére. És ezekre az a közös jellemző, hogy alighanem mindig igazuk van. A szakemberek azonban ezt vagy egyáltalán nem, vagy pedig nagyon nem szívesen ismerik el, mert rájuk nézve kifejezetten sértő, hogy valamely nagyon kényes témában éppen egy szakmán kívül álló mondja ki az igazat, és azt be is tudja bizonyítani. Valóban van abban valami lélegzetelállító, hogy egy színésznő egyszer csak fogja magát, beül a levéltárakba, és olyan dolgot derít ki Görgeiről, amitől másoknak eláll a lélegzetük. És amire mások soha nem gondoltak! Ugyanis, amit Kéri Edit állít például Görgeiről, az annyira mellbevágó és szinte hihetetlen, hogy egy szakembernek eszébe sem mer jutni. Vagy itt van a Széchenyiről írt kis könyve: ez is olyan dolgot derített ki a legnagyobb magyarról, amely több mint száz éves közhelyet cáfol meg, éspedig cáfolhatatlan adatokkal bizonyítottan. Mint mondani szokás: aki nem hiszi, járjon utána.. Nos, Kéri Edit valóban utánajárt a dolgoknak, és fütyül arra, hogy ehhez mit szólnak a szakemberek. Azt kell gondolnunk, hogy alighanem pályát tévesztett, mert nem színésznőnek kellett volna lennie, hanem kutatónak (mondjuk történésznek). És arról sem feledkezhetünk meg, hogy Kéri Editnek múlhatatlan érdemei vannak Petőfi csontvázának, illetve hát sírjának megtalálása körül. Ugyanis nemcsak hogy kutatta, cikkeket írt és ő szerezte meg az expedícióhoz szükséges szponzort, Morváit, hanem osztrák levéltárakban lévő nagyon fontos dokumentumokat ő fordított magyarra és jelentette meg azokat itthon. Vissza