Jókai Mór: Jókai Mór forradalom alatt írt művei (Jókai Mór által dedikált példány Törs Kálmán országgyűlési képviselőnek) (A kötetről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható)
1848-1849
Athenaeum R. Társ. Nyomdája
(Budapest)
,
Aranyozott kiadói egész vászonkötés , 274 oldal
Aranyozott kiadói egész vászonkötés , 274 oldal
| Sorozatcím: | |
|---|---|
| Kötetszám: | |
| Nyelv: | Magyar |
| Méret: | 23 cm x 16 cm |
| ISBN: | |
| Aukció vége: |
2019-10-27 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Budapest, 1875, Athenaeum R. Társ. Nyomdája, 274 p. + [1] t.: ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Jókai Mór forradalom alatt írt művei. 1848-1849. Írta: Jókai Mór
A kötet érdekessége, hogy a benne fellelhető címkép alatt két autográf bejegyzés – egy dedikáció és egy ajándékozási bejegyzés – is található, így sorsa, legalábbis egy ideig, elég jól nyomon követhető.
Először a szerző, Jókai Mór írt bele:
”Törzs Kálmán kedves barátomnak emlékül 1874 Dec 21. Jókai Mór”
A dedikáció címzettje maga is ismert személy. Bár Jókai rosszul írta a nevét, Törs Kálmán (1843–1892) hírlapíró, szerkesztő, későbbi országgyűlési képviselő kapta a könyvet. Törs Budapesten jogot végzett, ügyvédi oklevelet is kapott, de rövid jogászi pálya után inkább újságírónak állt. Dolgozott a Vasárnapi Újságnál, az Egyetértésnél, a Pesti Hírlapnál stb. Nagyon színes hírlapírói palettán dolgozott: írt könyv- és színházi kritikát, útirajzokat, tárcákat, életrajzokat, társadalmi és politikai cikkeket, ismeretterjesztő közleményeket. Irodalmi érdeklődésén fokozott, amikor 1872-ben feleségül vette Szigligeti Ede drámaíró lányát, Arankát. Könyvet adott ki a Margit-szigetről (1872), Deák Ferencről (1896) és Garibaldiról (1898), sajtó alá rendezte Déryné naplóját (1879–80), fordított regényt és drámát. 1878 őszén Szentesen országgyűlési képviselővé választották; ezután tizennégy éven keresztül ő képviselte az alföldi várost a parlamentben.
Sokoldalú tevékenysége Jókai Mór munkatársaként teljesedett ki. 1868-ban lett a Jókai által szerkesztett A Hon belső munkatársa – születési nevét (Tircs) is ekkor változtatta meg –, itt 1876-ig dolgozott. Emellett egy ideig ő szerkesztette Jókai Az üstökös című humorisztikus lapját, valamint az 1876–77-ben megjelent Életképek című szépirodalmi napilapot, amelynek kiadója szintén Jókai volt. Szoros munkatársi kapcsolatuk után hosszú – és azóta sokat hivatkozott – cikkben ő köszöntötte a Vasárnapi Újságban a hatvanéves írót (Törs Kálmán: Jókai Mór hatvanadik születésnapján. VÚ, 1885. márc. 137–142.). Nemcsak közvetlen munkatársi, hanem közeli baráti viszony is volt köztük.
Jókai Forradalom alatt írt művei című kötete – nomen est omen – a szerzőnek az 1848/49-es forradalom és szabadságharc két éve alatt született írásait adja. Vegyes tematikájú és vegyes műfajú könyv. Ahogy Jókai maga írja az előszóban: „részint szépirodalmi és történelmi munkálatok, részint a napi kérdésekkel foglalkozó humoristicumok, részint politikai irányeszmék, most összegyűjtve, rendezve és megrostálva adom által a nyilvánosságnak”. A kötet darabjai addig csak hírlapok és folyóiratok hasábjain jelent meg, de Jókai nem tartotta őket „elveszendőknek”. Összegyűjtésük és kötetbe rendezésük fő oka az volt, saját bevallása szerint: „E művekben látom írói kedélyem ifjúságát, átmelegítve a legmerészebb reményektől; a követelő fantáziát, mely a sorstul ábrándjai megvalósítását várja, mely kéjeleg a csodálatos napok sugárözönében s dühöng a réméjszakák vérvilágításában s túlzó csapongásaival egy nemzet hangulatát követi csupán. – Soha úgy írni, miként akkor, nem tudnék többé: – soha úgy érezni a leírottat, úgy visszaadni a szív igaz keservét és örömét, és soha oly bátran kimondani azt, a mit kigondoltam.” Egyes írásokat Jókai magyarázó jegyzettel látott el.
A saját kiadásában megjelent gyűjtemény előszava 1874. október 15-én keltezett (bár első része már szerepelt az előfizetési felhíváson is), az első recenziók karácsonykor jelentek meg róla a lapokban. Jókai az elsők közt adhatott közvetlen munkatársának és barátjának belőle, ezért a december 21-én kelt dedikáció a kötet megjelenési idejét is pontosítja.
Törs Kálmán pedig el is olvasta a könyvnet. (Nem minden dedikált példányt szoktak.) Sőt, nemcsak elolvasta, de hosszú kritikát is írt róla a Figyelőbe. Cikkében arról értekezik, hogy ellentétben a többi ismertetéssel, amely „történeti becse” értékeli a gyűjteményt, ő az író, sőt: a költő alakját akarja kidomborítani. Mert mint írja: „Szándékosan mondjuk, hogy »költő« – és nem politikus – mert a gyűjtemény, dacára politikai tartalmának s töredékes voltának, egységes költemény hatását gyakorolja az olvasóra. Még pedig lyrai költeményét, mert a cikkekben, fejtegetésekben, aphorismákban és polémiákban teljes világításban lép elénk a költő egész subjectivitása. Hogy ez találkozik az egész nemzetet uraló akkori hangulattal, olyannyira, hogy azt egy ország subjectivitásának lehet mondani; emelheti történeti értékét, de legkevésbbé sem csorbítja lyrai jellegét.” (Figyelő, 1875. febr. 7. 68–70.)
Törs Kálmán azonban nem sokáig tartotta meg a könyvet. A róla írott kritikája megjelenése után négy hónappal máris továbbajándékozta. Erről a Jókai neki szóló dedikációja alá írt ajándékozási bejegyzés tanúskodik:
”Átruháztam Balogh György barátomra 1875. jul. 3-án Törs Kálmán”
Általánosságban elmondható, hogy egy Balogh György nevű személy nehezebben azonosítható; mindenesetre a korabeli napisajtóban sikerült fellelni két rövid hírt, amely összekapcsolja az ajándékozási bejegyzés íróját és gyakori nevű címzettjét.
Balogh György (1837–1910) Gyönkön született 1837. július 7-én, egy helyi gazdatiszt gyermekeként. Iskoláit szülőhelyén, majd Pápán végezte. Tanulmányait megszakítva Olaszországba ment és Garibaldi mellett harcolt; Magyarország felszabadítását is remélte, de végül csalódottan jött haza, és beiratkozott teológiára. Ezután Mány községbe került tanítónak. Pedagógusi évei alatt egy ott elszállásolt katonacsapat kolerás tagjait is gyógyította: „házról házra járva, élete kockáztatásával gyógyította a betegeket a maga elgondolása szerint paprikás pálinkával. A szokatlan gyógymód eredménye az lett, hogy a betegek közül sokan átvészelték a járványt”. (Iskolamester lett Hányban egy vörösinges Garibaldi seregéből. Tolna Megyei Népújság, 1971. dec. 23.) Hősi erőfeszítéseiért 1863. március 3-án arany érdemkeresztet kapott a királytól. Ezt követően több, rövidebb-hosszabb kitérő után Bicskén állapodott meg, s lett itt 1873 májusában református pap. Tagja volt a Fejér vármegyei törvényhatóságnak, a bicskei kaszinónak huszonhét évig volt elnöke. Működése révén épült a városban 1880-ban emeletes iskola, tanítói lakással, célszerű tantermekkel, szertárakkal és könyvtárhelyiséggel. Bicskén nősült, majd itt is halt meg 1910. január 17-én. (Papp Albert: Balogh György. 1837–1910. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910. febr. 13. 106–107.)
A köztiszteletben álló lelkész és Törzs Kálmán életútja is Bicskén keresztezte egymást.
1875-ben a bicskei járás váli kerületének országgyűlési képviselője bejelentette, hogy visszavonul a közéletből, helyette pedig – a szabadelvű párt egyetlen jelöltjeként – Törs Kálmán indult a választáson. (Vál község Vajda János [1829–1897] költő A váli erdő című verséből lehet ismerős.) Törs 1875 májusában tette közzé választási felhívását, melynek első aláírója és támogatója Balogh György volt (A Hon, 1875. máj. 21.). Ekkor tehát már bizonyosan ismerték egymást. Nem sokkal később választási körútja során Törs 1875. június 14-én Bicskére érkezett, ahol Balogh György fogadta. A jelölt másnap tartotta programbeszédjét (A Hon, 1875. jún. 16.). Feltehetően ezekben a napokban ismerkedtek össze jobban; közvetve erre utal az is, hogy Törs két héttel (július 3.) később adta a lelkésznek Jókai dedikált könyvét. Vélhetően többször is beszélgettek ekkor, Balogh valószínűleg ekkor is mesélt Törs Kálmánnak Garibaldiról és az ott töltött időről, és Törs többek között ezen emlékek felhasználásával írta meg később Garibaldi ifjúsága és hőstettei című kötetét. Jobb helyre nem is kerülhetett volna az ajándékozás révén a könyv: Jókai szabadságharc alatt született írásait egy Olaszország felszabadításáért küzdő magyar szabadságharcos kapta. Balogh György gyermektelenül halt meg; a könyv sorsa ezt követően ismeretlen. Mostani fölbukkanása több ok miatt is jelentős. Egyrészt Jókainak ebből a kötetéből ez a jelenleg ismert egyetlen dedikált példány, kiváltképp nem olyan, amely végül Garibaldi egyik magyar katonájának könyvtárát gyarapította.
Aranyozott kiadói egész vászonkötésben lévő példány aranyozott feliratozású, keretezett, könyvdíszekkel ékesített címfedéllel, aranyozott feliratozású, díszes, sérült könyvgerinccel, keretezett, aranyozott évszámjelzést tartalmazó, foltos hátlappal, mintázott lapélekkel, sérült előzéklapokkal, hiánytalan állapotban. A kötet címlapjának hátoldalán régi tulajdonosi névbejegyzés látható.
A tanulmány Bíró-Balogh Tamás – szegedi irodalomtörténész – munkája.
A kötet érdekessége, hogy a benne fellelhető címkép alatt két autográf bejegyzés – egy dedikáció és egy ajándékozási bejegyzés – is található, így sorsa, legalábbis egy ideig, elég jól nyomon követhető.
Először a szerző, Jókai Mór írt bele:
”Törzs Kálmán kedves barátomnak emlékül 1874 Dec 21. Jókai Mór”
A dedikáció címzettje maga is ismert személy. Bár Jókai rosszul írta a nevét, Törs Kálmán (1843–1892) hírlapíró, szerkesztő, későbbi országgyűlési képviselő kapta a könyvet. Törs Budapesten jogot végzett, ügyvédi oklevelet is kapott, de rövid jogászi pálya után inkább újságírónak állt. Dolgozott a Vasárnapi Újságnál, az Egyetértésnél, a Pesti Hírlapnál stb. Nagyon színes hírlapírói palettán dolgozott: írt könyv- és színházi kritikát, útirajzokat, tárcákat, életrajzokat, társadalmi és politikai cikkeket, ismeretterjesztő közleményeket. Irodalmi érdeklődésén fokozott, amikor 1872-ben feleségül vette Szigligeti Ede drámaíró lányát, Arankát. Könyvet adott ki a Margit-szigetről (1872), Deák Ferencről (1896) és Garibaldiról (1898), sajtó alá rendezte Déryné naplóját (1879–80), fordított regényt és drámát. 1878 őszén Szentesen országgyűlési képviselővé választották; ezután tizennégy éven keresztül ő képviselte az alföldi várost a parlamentben.
Sokoldalú tevékenysége Jókai Mór munkatársaként teljesedett ki. 1868-ban lett a Jókai által szerkesztett A Hon belső munkatársa – születési nevét (Tircs) is ekkor változtatta meg –, itt 1876-ig dolgozott. Emellett egy ideig ő szerkesztette Jókai Az üstökös című humorisztikus lapját, valamint az 1876–77-ben megjelent Életképek című szépirodalmi napilapot, amelynek kiadója szintén Jókai volt. Szoros munkatársi kapcsolatuk után hosszú – és azóta sokat hivatkozott – cikkben ő köszöntötte a Vasárnapi Újságban a hatvanéves írót (Törs Kálmán: Jókai Mór hatvanadik születésnapján. VÚ, 1885. márc. 137–142.). Nemcsak közvetlen munkatársi, hanem közeli baráti viszony is volt köztük.
Jókai Forradalom alatt írt művei című kötete – nomen est omen – a szerzőnek az 1848/49-es forradalom és szabadságharc két éve alatt született írásait adja. Vegyes tematikájú és vegyes műfajú könyv. Ahogy Jókai maga írja az előszóban: „részint szépirodalmi és történelmi munkálatok, részint a napi kérdésekkel foglalkozó humoristicumok, részint politikai irányeszmék, most összegyűjtve, rendezve és megrostálva adom által a nyilvánosságnak”. A kötet darabjai addig csak hírlapok és folyóiratok hasábjain jelent meg, de Jókai nem tartotta őket „elveszendőknek”. Összegyűjtésük és kötetbe rendezésük fő oka az volt, saját bevallása szerint: „E művekben látom írói kedélyem ifjúságát, átmelegítve a legmerészebb reményektől; a követelő fantáziát, mely a sorstul ábrándjai megvalósítását várja, mely kéjeleg a csodálatos napok sugárözönében s dühöng a réméjszakák vérvilágításában s túlzó csapongásaival egy nemzet hangulatát követi csupán. – Soha úgy írni, miként akkor, nem tudnék többé: – soha úgy érezni a leírottat, úgy visszaadni a szív igaz keservét és örömét, és soha oly bátran kimondani azt, a mit kigondoltam.” Egyes írásokat Jókai magyarázó jegyzettel látott el.
A saját kiadásában megjelent gyűjtemény előszava 1874. október 15-én keltezett (bár első része már szerepelt az előfizetési felhíváson is), az első recenziók karácsonykor jelentek meg róla a lapokban. Jókai az elsők közt adhatott közvetlen munkatársának és barátjának belőle, ezért a december 21-én kelt dedikáció a kötet megjelenési idejét is pontosítja.
Törs Kálmán pedig el is olvasta a könyvnet. (Nem minden dedikált példányt szoktak.) Sőt, nemcsak elolvasta, de hosszú kritikát is írt róla a Figyelőbe. Cikkében arról értekezik, hogy ellentétben a többi ismertetéssel, amely „történeti becse” értékeli a gyűjteményt, ő az író, sőt: a költő alakját akarja kidomborítani. Mert mint írja: „Szándékosan mondjuk, hogy »költő« – és nem politikus – mert a gyűjtemény, dacára politikai tartalmának s töredékes voltának, egységes költemény hatását gyakorolja az olvasóra. Még pedig lyrai költeményét, mert a cikkekben, fejtegetésekben, aphorismákban és polémiákban teljes világításban lép elénk a költő egész subjectivitása. Hogy ez találkozik az egész nemzetet uraló akkori hangulattal, olyannyira, hogy azt egy ország subjectivitásának lehet mondani; emelheti történeti értékét, de legkevésbbé sem csorbítja lyrai jellegét.” (Figyelő, 1875. febr. 7. 68–70.)
Törs Kálmán azonban nem sokáig tartotta meg a könyvet. A róla írott kritikája megjelenése után négy hónappal máris továbbajándékozta. Erről a Jókai neki szóló dedikációja alá írt ajándékozási bejegyzés tanúskodik:
”Átruháztam Balogh György barátomra 1875. jul. 3-án Törs Kálmán”
Általánosságban elmondható, hogy egy Balogh György nevű személy nehezebben azonosítható; mindenesetre a korabeli napisajtóban sikerült fellelni két rövid hírt, amely összekapcsolja az ajándékozási bejegyzés íróját és gyakori nevű címzettjét.
Balogh György (1837–1910) Gyönkön született 1837. július 7-én, egy helyi gazdatiszt gyermekeként. Iskoláit szülőhelyén, majd Pápán végezte. Tanulmányait megszakítva Olaszországba ment és Garibaldi mellett harcolt; Magyarország felszabadítását is remélte, de végül csalódottan jött haza, és beiratkozott teológiára. Ezután Mány községbe került tanítónak. Pedagógusi évei alatt egy ott elszállásolt katonacsapat kolerás tagjait is gyógyította: „házról házra járva, élete kockáztatásával gyógyította a betegeket a maga elgondolása szerint paprikás pálinkával. A szokatlan gyógymód eredménye az lett, hogy a betegek közül sokan átvészelték a járványt”. (Iskolamester lett Hányban egy vörösinges Garibaldi seregéből. Tolna Megyei Népújság, 1971. dec. 23.) Hősi erőfeszítéseiért 1863. március 3-án arany érdemkeresztet kapott a királytól. Ezt követően több, rövidebb-hosszabb kitérő után Bicskén állapodott meg, s lett itt 1873 májusában református pap. Tagja volt a Fejér vármegyei törvényhatóságnak, a bicskei kaszinónak huszonhét évig volt elnöke. Működése révén épült a városban 1880-ban emeletes iskola, tanítói lakással, célszerű tantermekkel, szertárakkal és könyvtárhelyiséggel. Bicskén nősült, majd itt is halt meg 1910. január 17-én. (Papp Albert: Balogh György. 1837–1910. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910. febr. 13. 106–107.)
A köztiszteletben álló lelkész és Törzs Kálmán életútja is Bicskén keresztezte egymást.
1875-ben a bicskei járás váli kerületének országgyűlési képviselője bejelentette, hogy visszavonul a közéletből, helyette pedig – a szabadelvű párt egyetlen jelöltjeként – Törs Kálmán indult a választáson. (Vál község Vajda János [1829–1897] költő A váli erdő című verséből lehet ismerős.) Törs 1875 májusában tette közzé választási felhívását, melynek első aláírója és támogatója Balogh György volt (A Hon, 1875. máj. 21.). Ekkor tehát már bizonyosan ismerték egymást. Nem sokkal később választási körútja során Törs 1875. június 14-én Bicskére érkezett, ahol Balogh György fogadta. A jelölt másnap tartotta programbeszédjét (A Hon, 1875. jún. 16.). Feltehetően ezekben a napokban ismerkedtek össze jobban; közvetve erre utal az is, hogy Törs két héttel (július 3.) később adta a lelkésznek Jókai dedikált könyvét. Vélhetően többször is beszélgettek ekkor, Balogh valószínűleg ekkor is mesélt Törs Kálmánnak Garibaldiról és az ott töltött időről, és Törs többek között ezen emlékek felhasználásával írta meg később Garibaldi ifjúsága és hőstettei című kötetét. Jobb helyre nem is kerülhetett volna az ajándékozás révén a könyv: Jókai szabadságharc alatt született írásait egy Olaszország felszabadításáért küzdő magyar szabadságharcos kapta. Balogh György gyermektelenül halt meg; a könyv sorsa ezt követően ismeretlen. Mostani fölbukkanása több ok miatt is jelentős. Egyrészt Jókainak ebből a kötetéből ez a jelenleg ismert egyetlen dedikált példány, kiváltképp nem olyan, amely végül Garibaldi egyik magyar katonájának könyvtárát gyarapította.
Aranyozott kiadói egész vászonkötésben lévő példány aranyozott feliratozású, keretezett, könyvdíszekkel ékesített címfedéllel, aranyozott feliratozású, díszes, sérült könyvgerinccel, keretezett, aranyozott évszámjelzést tartalmazó, foltos hátlappal, mintázott lapélekkel, sérült előzéklapokkal, hiánytalan állapotban. A kötet címlapjának hátoldalán régi tulajdonosi névbejegyzés látható.
A tanulmány Bíró-Balogh Tamás – szegedi irodalomtörténész – munkája.
Előszó
Két esztendő ki volt szakítva eddigelé irói életemből. A két legsúlyosabb, legnevezetesebb év: 1848 és 1849. A mit ez idő alatt irtam, három olyan lapban jelent, melyeknek példányai ma már csak,... TovábbElőszó
Két esztendő ki volt szakítva eddigelé irói életemből. A két legsúlyosabb, legnevezetesebb év: 1848 és 1849. A mit ez idő alatt irtam, három olyan lapban jelent, melyeknek példányai ma már csak, mint unicumok léteznek s megjelenésük idején is nagyon kevéssé voltak elterjedve. E müveimet; melyek részint szépirodalmi és történelmi munkálatok, részint a napi kérdésekkel foglalkozó humoristicumok, részint politikai irányeszmék, most összegyűjtve, rendezve és megrostálva adom által a nyilvánosságnak. Erre több indok buzdított. Legfőbb az, hogy e müveimet nem tartom elveszendőknek. E müvekben látom irói kedélyem ifjúságát , átmelegítve a legmerészebb reményektől; a követelő fantáziát, mely a sorstul ábrándjai megvalósítását várja, mely kéjeleg a csodálatos napok sugárözönében s dühöng a réméjszakák vérvilágításában s túlzó csapongásaival egy nemzet hangulatát követi csupán. - Soha ugy irni, miként akkor, nem tudnék többé: - soha ugy érezni a leirottat, ugy visszaadni a szív igaz keservét és örömét, és soha oly bátran kimondani azt, a mit kigondoltam. Vissza
Tétel sorszám:
078
Kikiáltási ár:
1 Ft
(Minimum licitlépcső: 100 Ft)
Hátralévő idő:
Leütési ár:
Ft
| Amennyiben az utolsó 5 percben licit érkezik, a lejárati időpont további 5 perccel módosul. |
Leütési ár:
1.025.000 Ft
Licitek száma: 128
Ft
| Minden aukción megnyert tétel után 15% árverési jutalékot számolunk fel, amely jutalékot a megnyert árverést követően a vételár alapján azon felül kell megfizetni! |