Szomory Dezső: Gyuri (Ingnotus Hugónak dedikált példány)
Szerző
Szomory Dezső
Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T.
(Budapest)
Kiadói egészvászon kötés
, 260 oldal
Sorozatcím: |
|
Kötetszám: |
|
Nyelv: |
Magyar
|
Méret: |
18 cm x 12 cm
|
ISBN: |
|
Aukció vége: |
2020-01-26 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Budapest, [1932], Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt. kiadása (Athenaeum r.-t. Könyvnyomda, Bp.), 260 p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Gyuri. Írta: Szomory Dezső.
A címlapon a szerző, Szomory Dezső tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "Emlékül Ignotusnak Szomory Dezső".
A dedikáció címzettje, Ignotus Hugó, (1869. november 17. – Budapest, 1949. augusztus 3.) költő, író, újságíró, főszerkesztő, irodalmár. A Nyugat első húsz évében a folyóirat kiemelkedő tehetségű főszerkesztője, a magyar városi költészet művelt, egyedi hangú képviselője.
A feliratozott előlap hátoldalán a szerző egyéb munkáinak jegyzékével ellátott kiadás. A könyvet az Athenaeum Rt. Könyvnyomdája nyomtatta Budapesten.
Kiadói, kissé kopott egészvászon kötésben lévő példány feliratozott, dombornyomott címfedéllel és könyvgerinccel, új előzéklappal, néhol enyhén foltos belívekkel, hiánytalan állapotban.
A kötet szerzője, Szomory Dezső (Pest, 1869. június 2. – Budapest, 1944. november 30.) magyar író, drámaíró. A Magyar Hírlap publicistája, a Nyugat körének tagja. Korai művei a 19. sz. végi francia naturalizmus jegyeit mutatják. Később, a szecesszió nyomán irodalmi stílusa egy stilizáló, szeszélyes és öntörvényű irányba mozdult el.
Előszó
Mikor Komjáth György, államvasúti főmérnök nyugalomba vonult, örökre búcsút mondott Pestnek és elment haza, Szamosligetre, abba a régi családi házba, ahol hajdan gyermekkorát töltötte Kállay...
Tovább
Előszó
Mikor Komjáth György, államvasúti főmérnök nyugalomba vonult, örökre búcsút mondott Pestnek és elment haza, Szamosligetre, abba a régi családi házba, ahol hajdan gyermekkorát töltötte Kállay Mariskával... Ahogy most már, meglehetősen elhagyatva s öreg fejjel ebben a régi házban, tíz évig ült az íróasztalánál, nyilvánvalóan csak ez a hajdani gyermekkor s ez a hajdani Mariska foglalkoztatta egész érzelmi- és gondolatvilágát, mert csak erről írt, tíz éven át, sűrű írással száz és száz oldalakat, csak erről a tíz-tizenkét hétről abból a hatvan évből, amit élt!
Végül elhalálozván a mult nyáron, ezt a régi családi házat, mint egy emléktárgyat, Kállay Mariskára hagyta, aki ma özv. Pásty Ábrisné, finom úri hölgy, hatvanéves, régi kedves ismerősöm még boldog Magyarország idejéből, még a nyiregyházi megyebálok idejéből... Ő volt szíves elküldeni nekem, egy levél kíséretében, ezt a kézirat-csomót, néhány szál virággal átkötve az egészet. «Mindjárt magára gondoltam, mikor ezt megtaláltam», - írta a levélben. - «Mikor ezt megtaláltam, ezt a sok írást, egy fiókban. Gondoltam, magát ez érdekelni fogja, talán fel is tudja használni, amilyen ügyes ember...»
Vissza