Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Viszem tovább... Írta: Ihász-Kovács Éva.
A kötet címlapján a szerző, Ihász-Kovács Éva tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "Kádár János Elvtársnak, Történelmünk Vezéregyéniségének, jó egészséget kivánva, nagy országépitő munkájához: Elvtársi üdvözlettel, nagyrabecsüléssel: Szeretettel: B.-né, Ihász-Kovács Éva 1985.X.20."
A dedikáció címzettje: Kádár János, születési nevén Czermanik János József, melyet később Csermanek Jánosként használt (Fiume, 1912. május 26. – Budapest, 1989. július 6.) magyar kommunista politikus, a magyar történelem egyik meghatározó alakja. Az 1945 utáni szovjet típusú rendszer 1956–1989 közötti időszakának (az ún. Kádár-korszaknak) vezetője.
Kiadói ragasztott papírkötésben lévő példány feliratozott címfedéllel, üres könyvgerinccel és hátlappal, hiánytalan, jó állapotban, kissé sérült, kiadói borítófedélben.
A kötet szerzője: Ihász-Kovács Éva (Székesfehérvár, 1930. május 16. – Budapest, 2013. június 8.) költő, író, esztéta. Hetven antológiában és az ország szinte minden lapjában jelentek meg művei.
Fülszöveg
Ihász-Kovács Éva neve régóta jól cseng a mai magyar költészetben. Ha röviden akarom jellemezni, azt mondhatom, meghittség, meleg otthonosság legszembetűnőbb tulajdonsága, s jóság és megértés árad verseiből. Napjaink költészete - nemcsak nálunk - szívesen szövetkezik a rideg tényekkel, s gyakran az érdes forma is a hagyományos értelemben vett költészettől való eltávolódás bizonysága.
Ihász-Kovács Éva versei személyhez szólóak, s azzal modern, hogy összhangot tud teremteni a jelenségek között. Ebben az egységes költői világban mindennek biztos helye van, a tárgyak határozott körvonalat kapnak, s a szavak mindig a valóságot hitelesítik. nincs szüksége rejtelmes jelképekre, mindenre, amit érzékel, önmagával azonos, de azt is tudja, hogy a tények jelentéseket hordoznak, s egymáshoz való viszonyuk mindig a lényeghez visz közelebb.
Belső tájain mindennek pontos helye van, mert ez a líra belülről indul kifelé, verseiben az átélt találkozik, a valósággal, mintegy tanúskodva a költői invenció igazáról. realizmusa is belülről való, előbb a léleknek kell tájékozódnia a kitapintható világban, s a vers egyszerre jelent vallomást és bizonyságot, a szél zúgásáról, madarak énekéről, álombeli tájakról, szeretetről, hűségről.
S éppen ezért minden verse tulajdonképpen a világ újrafelfedezését jelenti számára: a lét ténye egyben a valóság örömteli bizonysága is.
Ihász-Kovács Éva verseiben újra meg újra összerakja a valóság kockáit s mindig új képeket hív elő a képzelet, mert ez a világ tényeit tekintve épp úgy kifogyhatatlan, mint variációs lehetőségeiben.
Régóta ismerem Ihász-Kovács verseit, s mindig szívesen járom be a költészetének szeretetről áthatott tájait, mert versei olyanok, mint a régen várt üzenet, amit a jóbarát küld.
Kívánom, hogy olvasóihoz is jusson el ez a szeretetet és megértést hirdető jó hír.
Vissza