Herczeg Ferenc: Simon Zsuzsa (aláírt példány)

Előszó

Részlet a könyvből: "Orlay Sándor délután táviratot kapott kerületéből: a pótválasztáson megbukott. Napok óta tudhatta, hogy így lesz, rossz sejtelme vissza is tartotta attól, hogy személyesen lemenjen a kerületbe, de azért az utolsó pillanatig bízott a könnyelmű emberek gondviselésében, a véletlenben. Az éjszaka megint különös álma volt. Azt álmodta, hogy ágyában fekszik és látja a sárga fényt, amelyet az ablaka alatti gázlámpa rajzol a sötét hálószoba mennyezetére. Unottan, a tétlenségtől fáradt tagokkal fekszik, hideg, sötét szomorúsággal a szívében. Agyában pedig lassan és akadozva forogtak a kelletlen gondolatok, mint egy rossz gép fogaskerekei. Valahol nagyon messze, a földalatti kamrában, keskenyarcu fiatal asszony pihen a koporsójában, unottan és szomorúan, mint ő, a hosszú pihenéstől megtört tagokkal, sötét gondolatokkal gyötörve meghalt szegény agyát. A felesége, akit öt esztendővel ezelőtt temetett el. A koporsója áttetsző, mint az üveg, az alakja - a nagy távolság miatt - csak akkorának látszik, mint egy gyermekarc; de Orlay a kriptában derengő fehér fény mellett tisztán látja az asszony arcán a nyugtalan tépelődést. Egyikük sem szól, de mindegyikük érzi, hogy a másik megérti a gondolatát..." Vissza