Aukciós tétel adatai
Pécs, 2007, Alexandra Kiadó (Kinizsi Nyomda Kft., Debrecen), 230 p. + [2] p., ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Jani. Kötetlen mese egy életről. Írta: Koós János.
A címlapon a szerző, Koós János tollal beírt dedikációja olvasható: "Az együtt töltött kedves napokra emlékezve, szeretettel = Koós Jani 2012."
A borítót Andrási Tamás fotójának felhasználásával Müller Péter tervezte. Szerzői előszóval, szövegközti, fekete-fehér, feliratozott fotókkal, részletes tartalomjegyzékkel kiegészített kötet.
Kiadói ragasztott papírkötésben lévő példány feliratos, színes, egész oldalas, illusztrációval ellátott címfedéllel, feliratos könyvgerinccel, tiszta belívekkel, feliratos hátlappal, hiánytalan, jó állapotban.
A kötet szerzője és a könyv főszereplője, Koós János (Bukarest, 1937. november 20. – Budapest, 2019. március 2.) népszerű magyar táncdalénekes, előadóművész, humorista, színész, showman. "Mindig van valami mondanivalóm mindenkihez, mindenkit szeretnék a keblemre ölelni, mindenkivel szeretnék egy jót viccelni, a rendőrtől a postáson át a Nobel-díjas tudósig." - summázta élete értelmét a sikeres táncdalénekes.
Fülszöveg
Amikor elhatároztam, hogy írok magamról, voltak, akik azt tanácsolták, hogy nyugodtan legyen a könyvben sok botrányos részlet, mert az garantálja a sikert. Én azonban gyűlölöm, ha valami csak azért...
Tovább
Fülszöveg
Amikor elhatároztam, hogy írok magamról, voltak, akik azt tanácsolták, hogy nyugodtan legyen a könyvben sok botrányos részlet, mert az garantálja a sikert. Én azonban gyűlölöm, ha valami csak azért sikeres, mert botrányos. Jobb szeretem a néha szolid, néha harsogóan vidám történeteket. Akkor is, ha azok velem estek meg.
Különben is, azt hiszem, sosem voltam botrányhős.
Én csak Koós János voltam - illetve voltam más is, erről is lesz majd szó -, a Jani; az életem pedig leginkább egy nyitott könyvhöz hasonlítható. Ez a könyv pedig ennek az életnek a legérdekesebb időszakairól szól. Emberekről, eseményekről, helyzetekről, történésekről, villanásokról, rögeszmékről, komolytalan és komoly dolgokról, ahogyan most, 2007-ben, immár hetvenévesen látom őket. Jó, jó, az igazság az, hogy novembertől már a hetvenegyediket taposom, vagy ő engem, ezt még nem tisztáztuk. De hát miért is ne próbáljam már rögtön az elején szépíteni a dolgokat?! Amúgy sem biztos, hogy a végére még egyáltalán marad olyan, amit szépíthetnék...
Így is akad bőven, amit el szeretnék mondani, és reménykedem abban, hogy ezek az élmények nem csupán átélve voltak érdekesek vagy éppen szórakoztatóak, hanem leírva is azok.
Vissza