Császár Ottó: Élet-halál a levegőben (dedikált példány)

Fülszöveg

...Légiriadó volt, de az inotai repülőtér szélén néhány pilóta és szerelő álldogált: nem volt kedvük a sötét óvóhelyre vonulni. Kelet felé, a távolban, cikázó gépeket lehetett látni egy ideig, aztán eltűntek. Egyszer csak nyugatról, a fák koronája mögül előbukkant egy magyar felségjelű Messzer, hátrább pedig egy pont, mely gyorsan növekedett.
- Hű a nemjóját! Egy Musztang repül mögötte!
A két gép közti távolság egyre csökkent.
- Szegény magyar, ez se fog sokáig repülni!
Ekkor hirtelen éktelen süvöltés hallatszik: egy Messzer csap le szintén zuhanva, úgy négyezer méterről. Midőn a Musztang magasságába ér, pilótája felkapja a gépet, lövőhelyzetbe kerül és tüzel. A Musztang megbillen, füstöl, majd meredeken süllyed, és valahol távol a talajba vágódik. Innen csak a felcsapódó lángok látszanak. A másik Messzer időközben eltűnt az égboltról.
- Ki lehet ez a merész és gyors pilóta? - kérdezi valaki a bámulók közül.
- Nyilván a veszprémi Pumákhoz tartozik!
Eközben négy Musztáng tűnik fel, s láthatóan a győztes Messzer felé tartanak.
- Jönnek már az amik leszámolni!
A Messzer zuhanórepüléssel, éles fordulatokkal igyekszik egérutat nyerni; hamarosan eltűnnek a messzeségben. Csend lett, halálos csend.
De lám! Közeledik egy magányos Messzer! Kidobja futóit, majd leszállás után ügyesen begurul a repülőteret övező fák közé. Pilótája kimászik a kabinból, lekapja fejvédőjét...
- De hiszen ez Dezső! - kiált fel az egyik pilóta.
Dezső ráül a szárnyra, s miközben lógatja a lábát, és izzadt homlokát törölgeti, őszintén kifakad:
- Amindenit, de meleg volt! Hol vannak?
Mindnyájan hozzáfutnak, leemelik a szárnyról, és annyi gratuláló kéz nyúl feléje, hogy két tenyere se győzi a szorításokat... Vissza