Zola, Émile: A mestermű I-IV.
(L'oeuvre)
Szerző
Émile Zola
Szerkesztő
Ambrus Zoltán
Fordító
Gergely Győző
Németh Andor
Grafikus
Zádor Jenő
Gutenberg Könyvkiadó Vállalat R. T.
(Budapest)
Kiadói egészvászon sorozatkötés
, 526 oldal
Sorozatcím: |
Zola összes művei
|
Kötetszám: |
|
Nyelv: |
Magyar
|
Méret: |
19 cm x 13 cm
|
ISBN: |
|
Aukció vége: |
2020-11-22 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Budapest, é. n., Gutenberg Könyvkiadó Vállalat Rt. (Viktória Nyomda, Bp.), 241 p. + [1] p., 285 p. + [1] p., ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Zola Összes Művei c. sorozatban (számjelzés nélkül) megjelent mű.
A mestermű I-IV. (négy könyv, két egységes kötetben). Írta: Emil Zola.
Jogosított teljes kiadás. Sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta Ambrus Zoltán. Francia eredetiből fordította Gergely Győző és Németh Andor. Zádor Jenő szövegközti, fekete-fehér, egész oldalas, feliratos illusztrációival ellátott életmű sorozat. A kötetek címlapjának keretrajzát és a kötést Végh Gusztáv iparművész, a címfedélen a szerzőt ábrázoló rézplakettet, Beck Ö. Fülöp szobrászművész tervezte. A könyveket a Viktória Nyomda nyomtatta Budapesten. Az előlapokon tulajdonosi bélyegzés látható.
Kiadói egészvászon sorozatkötésben lévő kötetek feliratozatlan, aranyozott keretes, a szerzőt ábrázoló rézplakettel díszített címfedéllel, aranyozott feliratos, díszes, enyhén kopott könyvgerinccel, elszíneződött előzéklapokkal, tiszta, szép belívekkel, hiánytalan, jó állapotban.
A köteteket sajtó alá rendezte, Ambrus Zoltán (1861-1932) író, szerkesztő, irodalmár, irodalomkritikus. Párizsból hozta magával Taine és Renan pozitivista-racionális tanításainak európai szellemét. Gondolataira Reviczky és Ignotus is felfigyelt. Kiss József A Hét megalapításakor nem véletlenül hívta maga mellé. Bródy Sándor benne látta az új irodalom iránymutatóját, Gárdonyi mellett a Jövendő harmadik szerkesztőjéül lett kijelölve. Ez a Bródy-Gárdonyi-Ambrus-féle folyóirat volt talán a legfontosabb közbülső állomás A Hét és a Nyugat között. Később a Budapesti Szemle munkatársaként is bizonyított. Ambrus Zoltán a nagy pozitivisták ténytiszteletét, ésszerűség-kultuszát, választékos szóhasználatát és világos stílusát vallotta magáénak. Flaubert regényeiből, Maupassant novelláiból vette a lélektani indokok kihagyhatatlanságát, Zolától a részletek leltárba vételének fontosságát, Anatole France-tól a kultúra egészének tanúságul idézését az emberi lényeg keresésében.
Előszó
Kétféle művész van. Az egyik: az ügyeskedő, aki felhasználja, amit a másik talált ki, aki a másik még vitatott fölfedezését elsajátítva, ezt a magáé gyanánt és úgy adja elő, hogy tetszetőssé tudja...
Tovább
Előszó
Kétféle művész van. Az egyik: az ügyeskedő, aki felhasználja, amit a másik talált ki, aki a másik még vitatott fölfedezését elsajátítva, ezt a magáé gyanánt és úgy adja elő, hogy tetszetőssé tudja tenni a sokaság előtt, aki megérzi, hogy mit kíván a folyton változó közízlés és enne szolgálatában áll, aki mindig csak arra gondol, hogy mi kell a közönségnek, hogy mi a divat, aki kitűnően tudja magát "adminisztrálni" és aki társadalmi szerepelgetésének segítségével szerzi meg azt a hírnevet, amelyre pusztán a tehetségével nem tudna szert tenni, aki értelmességével éri el a sikert, aki a művészetből él és ha ennek tekintélyt ügyesen aknázza ki a maga céljaira, a sokaság előtt nagy férfivá növi ki magát. A másik: az igazi művész, aki nem a művészetből, hanem a művészetnek él, aki csak a magáét adja, akiben nincs semmi számítás, akit az a természetes törekvés éltet, hogy azt juttassa kifejezésre, ami csakis az övé: akinek a művészet a szerelme, szenvedélye, egész élete.
Vissza