Molnár V. József: Kalendárium

Előszó

A hajdan volt "karácsonyi asztal"-ra emlékezve, a kartali Piroska néni (Magyar Andrásné Csóré Piroska) mondta el, hogy apja az éjféli mise után: "behozott három szem almát (a kamrából), egyet kivitt a kútba, na aszongya ebből isznak az állatok, hogy olyan egészségesek legyenek (mint az alma), egyet meg beletett a vödörbe, a vízbe, aszongya (a családnak) erről meg (ti) igyatok egész vízkeresztig, hogy ilyen szép pirosak legyetek. A harmadik almát meg szétvagdosta, és aszonta vegyetek ebből mindnyájan (...), hogyha valamikor elmentek a családból, így, mint ahogyan az alma egybe' volt, így jöjjünk össze." A régi ember hitte, hogy a téli "napfordulat" misztériumában, amikor meghal, s még ugyanabban a pillanatban meg is születik az új életet adó, áldott fény; (Megváltó támad Isten akaratából) éjféli harangszókor aranyossá válnak (vagy borrá változnak) a vizek, a kút vize is, s ha benne megmeríti az almát, amely számára az élet "egész"-ségét idézte meg, az szakramentummá lényegül. Játékával e magasztos éjjelen a minden-kerekség része lett (jószágával együtt), s részese majdan az elkövetkező esztendőben Isten áldásának. Vissza