Fage, J. D./Tordoff, W.: Afrika története

Előszó

Részlet a könyvből: 1. FEJEZET Az afrikai társadalom gyökerei Az ember létezésével és az emberi társadalom kialakulásával kapcsolatos legkorábbi ismert bizonyítékok Kelet- és Északkelet-Afrikából kerültek elő, mégpedig dr. Louis Leakey új korszakot nyitó ásatásai nyomán, amelyeket az észak-tanzániai Olduvaiszurdokban (maszai nyelven Oltupai) folytatott. A későbbi, például a kenyai Rudolf (Turkana)-tónál, valamint az etiópiai Omo folyónál talált leletek még korábbra tolták ki az emberi evolúció történetének kezdetét Afrikában. A történésznek azonban szükségtelen mélyebbre merészkednie a múltban annál az állapotnál, amelyről az olduvai leletek tanúskodnak, azaz körülbelül 1,2-2 millió évnél. Ebben az időszakban körülbelül 140 centiméter magas emberszabásúak kis csoportjai népesítették be a szavannavidék tavainak partjait. Kezdetleges pattintott kőeszközöket használtak, amelyekkel képesek voltak megölni és feldarabolni a zsákmányállatokat. Ezeket nevezzük „kavicseszközöknek", de mivel nemcsak kavicsokat, hanem másféle köveket is felhasználtak, a legtöbb régész szívesebben nevezi őket „kőeszközöknek". Leakey és követőinek Kelet- és Északkelet-Afrikában tett felfedezései az emberi evolúció történetét pontosan abba az időszakba viszik vissza, amikor az ember kiemelkedett a többi főemlős közül. Általában úgy tartják, hogy az embert az eszközkészítés képessége különbözteti meg az állatoktól, bár napjainkban ennek némileg ellentmond az a felfedezés, miszerint egyes emberszabású majmok képesek olyan eszközöket készíteni, amelyek lényegében kezdetleges szerszámoknak tekinthetők. Noha az olduvai emberszabásúak erőteljes arccsontja mögött kis agyat találunk, valószínűleg sokkal inkább képesek voltak a tanulás és a kommunikáció elsajátítására, mint az elvárható lenne az emberszabásúaktól. A primitív kőeszközök használata az egész afrikai szavannaövezetben és a régi világ más részein is elterjedt. Afrika trópusi, erdős vidékein azonban nem találtak ilyen eszközöket. Az előember a nyílt térségek teremtménye volt. Nem lett volna képes nyomára akadni a zsákmányállatnak a sűrű trópusi esőerdőkben, ahol bármilyen helyváltoztatás vagy akar maga a közösségi élet is rendkívüli nehézségekkel járt volna olyan kifinomultabb eszközök használata nélkül, amelyek elkészítésére még nem volt képes. Körülbelül egymillió évvel ezelőtt az ember tökéletesíteni kezdte egyszerű, egyetlen, recés éllel rendelkező kőszerszámait. Jobb minőségű, speciálisabb eszközöket hozott létre. Ezek közül a szakóca volt a legjellegzetesebb, egy pontban találkozó két vágóéllel. De emellett készített különleges darabolókéseket, kaparóeszközöket és kőkalapácsokat. Vissza