Kornis Gyula: Herczeg Ferenc

Budapest, 1943, Új Idők Irodalmi Intézete R.-T. (Pesti Lloyd Társulat Nyomdája), 370 p. + [1] p. + LXXXII t.: ill.

Első kiadás. Herceg Ferenc. Szerkesztette: Kornis Gyula. Írták: Balogh Jenő, Bethlen István gróf, Brisists Frigyes, Cs. Szabó László, Csathó Kálmán, Fekete István, Fitz József, Galamb Sándor, Gáspár Jenő, Halasy-Nagy József, Kéky Lajos, Kornis Gyula, Márai Sándor, Schöpflin Aladár, Szabó Lőrinc, Tóth László, Voinovich Géza.
Ez a könyv Herczeg Ferenc nyolcvanadik születésnapja alkalmából készült 1943-ban. LXXXII fekete-fehér, feliratos, számozott képtáblával illusztrált, valamint Vítéz Nagybányai Horthy Miklós Magyarország Kormányzójának sajátkezű köszöntésével, függelékkel (Film, Bibliográfia, Herczeg Ferenc névalakjai, névjelzései és álnevei, Arcképek, Rövidítések és magyarázat), a képek jegyzékével és részletes tartalomjegyzékkel kiegészített kötet. A könyvet a Pesti Lloyd Társulat Nyomdája nyomtatta.
Kiadói egészvászon kötésben lévő példány aranyozott feliratos, dombornyomott keretezésű címfedéllel, aranyozott feliratos könyvgerinccel, néhol enyhén foltos belívekkel, hátlap felőli oldalon hiányzó előzéklappal.
A kötet szerkesztője, Kornis Gyula (Vác, 1885. december 22. – Budapest, 1958. április 17.) római katolikus pap, piarista szerzetes, filozófus, egyetemi tanár, kultúrpolitikus, képviselőházi elnök, MTA tag. Középiskolai tanulmányait Vácott és a kecskeméti piarista gimnáziumban végezte. A budapesti és lipcsei egyetemen folytatott felsőfokú tanulmányokat. A Budapesti Magyar Királyi Tudományegyetemen latin-magyar szakon szerzett egyetemi diplomát (1907). A budapesti kegyesrendi (piarista) főgimnázium tanára, a pozsonyi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem filozófia tanára, a Budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem Bölcsészeti Kara II. Filozófiai Tanszékének filozófia tanára, a Budapesti Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészkarának dékánja.
A következő sorokat írta Máté Károly a Diárium c. folyóiratban a műről és annak szerzőiről (1943/10. szám) - "...Ennek a hatalmas Írói munkának egy-egy fejezetét mutatják be az Emlékkönyv kitűnő munkatársai. Schöpflin Aladár a jubiláló író elbeszéléseiről értekezvén, megállapítja, hogy Herczeg a „kurtalélekzetű elbeszélések"-ben írta legtökéletesebb, művészileg is legtisztább ragyogású műveit. Tóth László az író társadalmi regényeit jellemzi. Írása maga is valóságos társadalomrajz: az utolsó félszázad kortörténetének felvázolása Herczeg Ferenc munkái alapján. Brisits Frigyes Herczeg történelmi regényeit állítja be a magyar irodalom fejlődésmenetébe. Történetszemléletének magas fokát abban látja, hogy értékeszmények hivője és hirdetője. Voinovich Géza a színműveket veszi számba nagy elismeréssel, kitűnő dolgozatában. Márai Sándor Herczeg tanulmányairól szól és a megillető helyet számukra a nemes értelmű újságírás és a történetírás közt találja meg. Szabó Lőrinc Herczeg 1 erenc meséit méltatja. Cs. Szabó László egyéni színű írásában (Sola constantia constans) Herczeg Ferenc értékelésének változásairól szól: az író állhatatosan megmaradt mindig a maga helyén, csak az idő változott egyre körülötte több mint 50 esztendős írói működése alatt. Gróf Bethlen István a politikus és publicista Herczeggel foglalkozik. Úgy látja, hogy noha mint publicista is egészen kiváló, nála mégsem a politika a vezérmotívum; Herczeg elsősorban költő és író volt és az is maradt a mai napig. Balogh Jenő az írónak a Magyar Tudományos Akadémiához való viszonyát ismerteti, Kéky Lajos a Kisfaludy Társasághoz, Gáspár Jenő a Petőfi Társasághoz való kapcsolatait tárja elénk. Csathó Kálmán „Színészek Herczeg-szerepekben" című, emlékekben gazdag írásában szinte a magyar színészet 50 esztendejéről kapunk képet. Halasy-Nagy József Herczeg Ferenc életbölcseségéről szól, s „az emberismerő bölcs és a kifejező művész" jelentőségét méltatja. Galamb Sándor írónk kritikusait mutatja be, Fekete István pedig Herczeg „kiskorú testvérei", az állatok iránti, szeretetét jellemzi..."

Albumok, díszalbumok
Első kiadás
Irodalomtörténet