Aukciós tétel adatai
Budapest-Hódmezővásárhely, 1970, Magyar Nemzeti Galéria-Tornyai János Múzeum (Révai Nyomda, Bp.), 67 p. + [1] p. + [20] t.: ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Kajári Gyula festőművész, grafikusművész által aláírt példány. Első kiadás. Kiállítási katalógus. Kajári Gyula kiállítása. / Exposition de Gyula Kajári. A katalógust Bükkhely Gáborné állította össze.
A címlapon Kajári Gyula festőművész, grafikusművész tollal beírt, jól olvasható aláírása látható.
20 fekete-fehér, feliratos, egész oldalas, reprodukciókat tartalmazó képtáblával illusztrált, valamint Kajári Gyula bevezetőjével, életrajzi adatokkal, francia nyelvű rövid biográfiával és részletes, számozott műtárgyjegyzékkel kiegészített kiállítási katalógus. A kiállítást Dr. Pogány Ö. Gábor rendezte. A reprodukált fotókat Petrás István fényképezte. A tárlat anyagát Orbán Attila, Dévényi István, Zsiga József, Sárosi Judit készítette elő. Nyomtatta a Révai Nyomda Budapesten.
Kiadói varrott papírkötésben lévő példány feliratos, fekete-fehér, egész oldalas illusztrációval ellátott címfedéllel, feliratozatlan, enyhén kopott könyvgerinccel, tiszta belívekkel, feliratozatlan, kissé foltos hátlappal, hlánytalan, jó állapotban.
Kajári Gyula (Ősi, 1926. december 28. – Sümeg, 1995. május 8.) magyar festőművész, grafikusművész. A Herendi Porcelángyár vésnöktanonca, az Iparművészeti Főiskola hallgatója, a Magyar Képzőművészeti Főiskola diplomása, a hódmezővásárhelyi Majolikagyár tervezője, a Szegedi Nyári Tárlat rendszeres kiállítója. A hatvanas években gyakran járta a tanyavilágot, közelről figyelte meg a sorsváltást megélő parasztemberek gyötrelmét. Telente a kecskeméti művésztelepen örökítette meg szomorú tapasztalatait. Művei az ember és a táj végtelen elhagyatottságát ábrázolják. 1966-tól az ipari táj ábrázolása is megjelent művészetében. 1970-ben a Magyar Nemzeti Galéria retrospektív kiállításra hívta meg, mely megtiszteltetést rajta kívül csak Kohán György kapta meg addig. A bemutatott anyagot a Tornyai János Múzeumban is láthatták később a vásárhelyiek. A Majolikagyár fennállásának 60. évfordulójára felkérték egy ünnepi kiállítás rendezésére. 1972-ben erre az alkalomra írta meg elsőként a gyár történetét az ünnepi katalógusba. Kísérletező kedvére jellemző, hogy 1975-től 1978-ig együttműködött Szabó Sándor vásárhelyi fazekassal, aki számára korongozta azokat a kerámiákat, amelyekre ismert motívumokat, portrékat vésett. Dolgozott pasztellel, ismertek fametszetei, ceruza, szén, kék és barna krétarajzai is, témáihoz mégis leginkább a fekete krétában találta meg a megfelelő kifejezőeszközt. Rajzain a tanyai táj egyszerűsége mellett jelképpé, állandó motívummá váltak a varjak. A közömbösséget, megalkuvást nem tűrő, küzdelmes életű művész emlékének ápolására Hódmezővásárhelyen 1995-ben alapítványt hoztak létre, művei ma is számos közintézményben megtalálhatók.