Aczél Gáspár/Németh Andor: A szabadkőművesség titkai (Karinthy Frigyesnek dedikált példány.)/Egy foglalt páholy története - Benne névfelsorolás a szereplőkről köztük Márai Sándor, Karinthy Frigyes, Németh Andor stb... Számos egyedi melléklettel ellátott kötet.

1. mű:

Szerző által dedikált példány. A szabadkőművesség titkai.  Írta: Aczél Gáspár. (Második kiadás.)
A kötet címlapján a szerző, Aczél Gáspár [Szalay Károly] névre szóló dedikációja olvasható: 

"Karinthy Frigyesnek, nagyra- / becsülése jeléül, az elcsapott / és tömlöcölt, álnevű / Szerző"

 A dedikáció címzettjét nem kell bemutatni, Karinthy Frigyes (1887–1938) a Nyugat első nemzedékének tagja, aki minden műnemben alkotott kiemelkedőt, és nevéhez fűződik a modernkori irodalmi paródia megteremtése. Visszaemlékezések sora tanúsítja, hogy „link alak” volt, aki a saját magánkönyvtárának egyben tartását is hozzávetőlegesen azzal a precizitással végezte, mint pénzügyeinek vezetését. Soha nem gyűjtött nagy magánkönyvtárat – ellentétben pl. Babitscsal vagy Kosztolányival –, egyetlen üveges könyvszekrényében még a saját munkái sem voltak meg mind, és nem is vigyázott könyveire: gyakran kölcsönadta vagy elhagyta őket. Így kerülhetett ki jelen tétel is a tulajdonából.

A szabadkőművesség titkai című kötetet jól ismeri a hazai szabadkőműves-szakirodalom, és saját korában is népszerű volt. Első kiadása 1911-ben jelent meg, de már a következő évben követte a második kiadás, amelynek egyik példányát a „Szerző” Karinthy Frigyesnek ajándékozta. Karinthy maga is szabadkőműves volt, neve szerepel a jegyzékekben, de egyelőre több részlet nem ismert páholytagságáról.

Annál inkább a „rejtélyes” szerzőről. Az Aczél Gáspár ugyanis álnév, és az álnevet a szerző a dedikációban sem oldja föl. Azonban a könyv körül megjelenésekor kirobbant viták miatt hamar kitudódott a szerző saját neve is. Így ma már tudható, hogy A szabadkőművesség titkai című kötetet Szalay Károly (Sárospatak, 1859 – Lajosmizse, 1938) református gimnáziumi tanár írta. (Aki természetesen nem keverendő össze Karinthy hasonló nevű későbbi monográfusával.) Szalay főiskolai tanulmányait német, francia és angol egyetemeken végezte, majd 1886—1919 között a Budapesti Lónyai utcai Református Főgimnáziumban tanította a görög és latin nyelvet. 1903 óta volt tagja a Comenius szabadkőműves páholynak. Első írása 1883-ban jelent meg, később az évtizedek során több verseskötete publikált, regényt és színművet írt, versfordítást-antológiát adott ki. Tucatnyi szabadkőműves kiadványt is írt, melyek közül több a társaság történetével foglalkozik, emiatt is ismeri őt a szakirodalom „a magyar szabadkőművesség főtörténésze”-ként (Berényi Zsuzsanna Ágnes) is.

Az Aczél Gáspár álnéven közzétett kötetet a szabadkőműves Világ c. napilapban így ismertették: „A nagy, szörnyű titkokat, amelyeket azok bolygatnak legtöbbet, akik nem kíváncsiak a megfejtésükre, könyvbe foglalta Aczél Gáspár. Aki a szabadkőművesség »titkai«-ra kíváncsi, olvassa el és meg fogja tudni, hogy azok a titkok csak azok előtt maradnak titokban, akik nem érik föl ésszel a szabadkőművesség céljait. Aki tudja, hogy mik azok a nagy emberséges célok, amelyeket az egész világon követ a szabadkőműves szövetség, hogy az emberiség haladásán munkálkodni szeretetben és megállás nélkül: ez a szabadkőművesi munka, az előtt a szabadkőművességnek nincsenek titkai. Ezeket a célokat megismerni: ez a szabadkőművesi világosság. Aczél Gáspár könyve a szabadkőművesség történetét, céljait és működését ismerteti mindenki számára, aki jóra hajlandó és aki jóhiszemben tudja szemlélni a hasznos munkásságot. A sötétséget kedvelők, a rosszhiszeműek, kizsákmányolók, a rövidlátók számára nincs írás. A szabadkőművesi titkok azért titkok, mert ezek a sötét tömegek sohase tudják megérteni a megfejtésükét.” (Világ, 1911. máj. 19.)

A könyvet szinte azonnal meg is támadták egyházi oldalról, hiszen szerzője református tanár volt. Ebben a vitában derült ki az álneves szerző kiléte.

Az utóbbi évtizedekben a hazai árveréseken mindössze pár példány bukkant föl a kötetből, ezek közül viszont egy sem volt dedikált. Azaz hosszú idők óta ez az első dedikált példány a kötetből.

Kiadói fűzött papírkötésben lévő példány, feliratozott, enyhén foltos címfedéllel, könyvkötő álatal pótolt vászon könyvgerinccel, kiadói felszólítással ellátott hátlappal, tiszta belívekkel, hiánytalan állapotban.


2. mű:

Karinthy Frigyesné Böhm Aranka autográf ajándékozási bejegyzésével ellátott példány. Első kiadás. Egy foglalt páholy története. Írta: Németh Andor.
A kötet címlapján Karinthy Frigyesné Böhm Aranka autográf ajándékozási bejegyzése olvasható:

 "Bandi helyett az uj „generatiónak” / Aurélia / 1943 aug. 20."

A címlap verzóján pedig ugyanazzal a kézírással az alábbi jegyzék szerepel:

• Jámbor                        Németh Andor
• Titus                            Karinthy
• Aurelia                        Karinthyné
• Homály                       A + B
• Giza                            Lilli
• Mihályfi Messer         Máray G.. S
• Beleznay                     Hadik kávéház
• Miklos                         Dénes Miklos

A regény Karinthy Frigyes és feleségének, Böhm Arankának hétköznapjairól, szerelmi és házaséletéről szól. Szerzője jól ismerte őket, belső baráti körükhöz tartozott.

Németh Andor (1891–1953) író, költő, műfordító, kritikus volt. Nyugatos költőként indult, majd az avantgárd felé fordult, Kassák köréhez tartozott. 1914-ben Párizsba ment, megismerte Apollinaire-t, az első világháború kitörésekor azonban internálták, s közel öt évet töltött fogságban. (Erről is szól, többek között, rabtársa, Kuncz Aladár Fekete kolostor című regénye. ) A Tanácsköztársaság bukása után Berlinben és Bécsben élt. Barátságot kötött Déry Tiborral és József Attilával. 1926-ban tért haza. 1934-ben megházasodott, esküvői tanúja Karinthy Frigyes volt. A második világháború után még dolgozott, írt, de a Rákosi rendszer már kitagadta, és 1953-ban súlyos betegen, elfeledetten halt meg. Nevét verseiről, kritikáiról, történelmi regényeiről és főképp életrajzi regényeiről ismeri az olvasó, melyek közül legjelentősebbek a József Attiláról és a Karinthy Frigyesről írt munkák. Ez utóbbi az Egy foglalt páholy története címmel jelent meg, előbb 1938–39-ben az Újság c. napilapban folytatásokban, majd 1942-ben könyvalakban is.

Jelen példány érdekessége, hogy a regény egyik főszereplője a regénybeli nevén látta el ajándékozási bejegyzéssel a meg nem nevezett – és így nem is azonosítható – „új generációnak”. Ez a főszereplő pedig Karinthy Frigyesné Böhm Aranka, és ahogy azonosítja megát: Aurélia. Róla a regény többek közt ezt mondja: „Aurélia a háború utáni kor tipikus, idejétmúlt terméke, a századelő gyalázatos életeszméjének, az ösztönök gátlástalan kitombolásának prófétanője és példamutatója.” (49.)

Böhm Aranka (1893–1944) magyar orvos, Karinthy Frigyes második felesége. Pszichoanalízist tanult, de csak később, már a Karinthyval kötött házassága alatt szerzett diplomát. Első férje Kertész Tivadar orvos volt. Az 1910-es évek elején kapcsolata volt Adyval – aki verseket is írt hozzá –, a Karinthyval való házassága alatt pedig Déry Tibor író szeretője volt (erről szól Déry Ítélet nincs c. könyve) Házasságát Karinthyval a legtöbb visszaemlékező a „viharos” jelzővel jellemzi, fiuk, Karinthy Ferenc a Szellemidézés c. drámában és regényben szólt a témáról.

Németh Andor regénye is ebbe a viharos házasságba vezet be, egy különös „szerelmi ötszög” története. Kulcsregény, ahol a szereplők és a helyszínek is jól azonosíthatók. Ezt az azonosítást végzi el mag az érintett a címlap verzóján: a regénybeli szereplők és a helyszín neveinek feloldását adja.  Az Egy foglalt páholy története „egy élhetetlen fiatalember derűs történetét meséli el, aki nem tud a polgári életben elhelyezkedni és álmaiba menekül a valóság elől. A fiatalember egy kis budai kávéház »foglalt páholyában« álmodja végig a történetet és bámész tanúja lesz egy kivételes férfi és egy kivételes asszony gyilkos szerelmi harcának, a nemek összebékíthetetlen szembenállásának. Külön érdekessége a regénynek, hogy olyan embereket léptet fel, akik nemcsak szenvedik, de értik a tragédiájukat és a legfurcsább helyzetekben sem vesztik el annyira fejűket, hogy ne éreznék az emberi dolgok nevetséges kicsinyességét még akkor is, amikor elvéreznek e kicsinyességeken.” (Újság, 1938. nov. 17. 8.)

Tverdota György írja a regényről monográfiájában: Németh Andor „Karinthyról írott szövegeinek sorozatára a koronát […] az Egy foglalt páholy története tette föl. Ez a munka kényszerű félbehagyottságában is Németh egész szépírói életművének legsikeresebb darabja.” „Németh nemcsak hogy magáról mintázta a regény Jámbor nevű alakját, de ez a félszeg, csetlő-botló figura nem kisebb szerepet látszik a műben, mint Timár Titusz vagy Aurélia, akiknek Karinthy és Böhm Aranka voltak a modelljei. A regénynek az a része, amely Karinthy és felesége bonyodalmas kapcsolatát elemezte, illetve ezzel párhuzamosan Németh Andor és Aranka Lili nevű barátnője, azaz Jámbor és Giza rosszul végződött szerelmi történetét idézte föl, teljes terjedelmében elkészült. A Déry és Böhm Aranka, azaz Homály és Aurélia közötti szerelmi bonyodalmakat azonban már csak igen erős rövidülésben, áttételekkel, jelzésszerűen ismerhetjük meg.” (Tverdota 2009: I: 240–241.)

 Kiadói fűzött papírkötésben lévő példány feliratozatlan címfedéllel és hátlappal, a könyvgerinc mentén felragasztott, két színnel feliratozott, valamint gerincfeliratozással ellátott kiadói borítófedélben, tiszta belívekkel, hiánytalan, megőrzött állapotban.

Irodalom:

 Botka Ferenc: Déry Tibor és Németh Andor. Egy katalizátorszerep létrejötte és változásai. In: A kékpúpú teve hátán. Németh Andor idézése. Szerk.: Tverdota György. Bp., 2004. Új Világ. 58–84.

Lengyel András: A törvény és az üdv metszéspontján. Tanulmányok Németh Andorról. Bp. 2007. Nap Kiadó

Tverdota György: Az asszony ingatag. Szerelmi botrányok a Karinthy-páholyban. In: Száz rejtély a magyar irodalomból. Főszerk.: Halmos Ferenc. Bp., 1996. Gesta. 158–159.