Talbot, Michael: Holografikus Univerzum

Előszó

A Csillagok Háborúja című filmben Luke Skywalker kalandja azzal indul, hogy a robot Artoo Detoo kivetíti a levegőbe Leila hercegnő egy miniatűr háromdimenziós változatát. Luke megbabonázva nézi a ködös fényszobrot, miközben az valamilyen Obi-wan Kenobi segítségéért könyörög. Ez a kép egy hologram, egy lézer segítségével létrehozott háromdimenziós kép, és igen figyelemreméltó az e képek létrehozásához szükséges technológiai varázslat. De ami még meglepőbb, hogy egyes tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a Világmindenség maga is egy hologram, egy nagyszerűen részletezett illúzió, ami semmivel sem valósabb, mint a Luke küldetését elindító Leila kivetített képe. Másképp fogalmazva, bizonyítékok mutatnak arra, hogy az egész világ, és minden benne lévő - a hópelyhektől a juharfákon és hullócsillagokon át a keringő elektronokig - szintén ködös kivetítések a valóság egy olyan szintjéről, ami szó szerint túl van a mi téridőnkön. A világ legnagyobb gondolkodói közül ketten vetették föl ezt az elképesztő elgondolást: David Bohm, a Londoni Egyetem fizikusa, Einstein védence, a világ egyik legelismertebb kvantumfizikusa és Karl Pribram, a Stanford Egyetem idegélettan kutatója, a ma már klasszikusnak számító Languages of the Brain (Az agy nyelvei) című tankönyv szerzője. Érdekes módon, Bohm és Pribram egymástól függetlenül, két teljesen különböző irányból jutottak ugyanarra a következtetésre. Bohm akkor győződött meg a Világmindenség holografikus voltáról, amikor a hagyományos elméletek hosszú éveken át képtelenek voltak megmagyarázni a kvantumfizikában tapasztalt jelenségeket. Pribram a különböző idegélettani rejtélyek esetében tapasztalta a hagyományos elméletek tehetetlenségét, és végül ez győzte meg. Azonban, miután kialakították nézőpontjukat, mind Bohm, mind Pribram rádöbbent, hogy a holografikus modell számos egyéb jelenséget is megmagyaráz, még olyanokat is, amiket más elméletek nem legyenek azok bármilyen kiterjedtek. Ilyen például, hogy még egyetlen elmélet sem tudott magyarázatot adni a természet egyes jelenségeire: pl.: hogyan állapítja meg a hang irányát, akinek csak egy füle van; és hogyan tudunk felismerni egy már sok éve nem látott arcot, még ha az eltelt idő alatt lényegesen meg is változott. De a legmegdöbbentőbb dolog a holografikus modellel kapcsolatban, hogy hirtelen sok, korábban megfoghatatlan dolgot is megmagyarázott, amiket a tudósok kínjukban a tudományon kívülre rekesztettek. Ide tartozik a gondolatátvitel (telepátia), a jövőbelátás, vagy akár a pszichokinézis, az elme azon képessége, hogy fizikai érintés nélkül mozgasson tárgyakat. Vissza