Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Fordító által dedikált példány. Hundertsechzig Lyrische Dichtungen von Alexander Petőfi. / Petőfi Sándor százhatvan lírai költeménye. Fordította: Karl Maria Kertbeny [Kertbeny Károly Mária].
Az előlapon a fordító, Karl Maria Kertbeny tollal beírt, német nyelvű dedikációja olvasható:
”Seiner innigstgeliebten Cousine Frau Kitti Lukovich widmet herzlichst
eines der letzten noch existierenden Exemplare der vierten Ausgabe der Verdeutschung von Alexander Petőfi’s Gedichten, durch welche Nachdicthungen die genialen Poesien seines grossen Jugendfreundes nunmehr in der Weltliteratur ersten Rang einnehmen, beim deutschen Volke in schon 27.000 Exemplaren verbreitet sind, und danach auch ins Englische, Dänische, Schwedische, Holländische, Vlämische, ins Französische, Italienische, Rumänische, ins Polnische, Russische, Tschechische und Serbische übertragen, somit Gemeingut der Weltpoesie wurden.
Budapest, am 26 August 1875 Karl Maria Benkert, seit 1847 gesetzlich Karl Kertbeny geb. 28 Februar 1824.”
”Szívből szeretett unokahugának Lukovich Kitti asszonynak ajánlja szívélyesen
Petőfi Sándor német nyelvre fordított költeményei negyedik kiadásának egyik utolsó, még meglévő példányát, amely utánköltések révén az ifjúkori barátja zseniális költeményei immár az első helyet foglalják el a világirodalomban, a német nép körében már 27.000 példányban kerültek terjesztésre, és ezt követően angolra, dánra, svédre, hollandra, flamandra, franciára, olaszra, románra, lengyelre, oroszra, csehre és szerbre is lefordíttattak, ekképp a világköltészet közkincseivé lettek.
Budapest, 1875. augusztus 26. Karl Maria Benkert, 1847 óta törvényesen Karl Kertbeny szül. 1824. február 28.”
Negyedik átdolgozott és bővített, német nyelvű, gótbetűs kiadás. A költő életrajzával, beragasztott, színes erratával, Petőfi idegen nyelvre fordított munkáinak jegyzékével, Kertbeny munkáinak jegyzékével és részletes tartalomjegyzékkel kiegészített kötet.
Korabeli egészvászon kötésben lévő példány aranyozott feliratos, díszes, dombornyomott keretezéssel ellátott, foltos címfedéllel, feliratozatlan könyvgerinccel, színes, mintás előzéklapokkal, néhol enyhén foltos belívekkel, szépen körbe aranyozott lapélekkel, hiánytalan állapotban.
A kötet szerzője, Petőfi Sándor /született Petrovics Sándor/ (Kiskőrös, 1823. január 1. – Fehéregyháza, 1849. július 31.) ismert, népszerű magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb, legkiemelkedőbb alakja. Tizennyolc évesen színész lett, majd baráti körével együtt irodalmi társaságot szervezett. A márciusi ifjak tagjaként az 1848. március 15-i események egyik vezéralakja, a forradalom szimbóluma volt. A 26 éves költő a szabadságharc küzdelmeiben is keményen részt vállalt. A segesvári csatát követő menekülés közben a honvédeket üldöző kozák ulánusok által elkövetett mészárlásban tűnt el. Eltűnésének a körülményei a mai napig nem tisztázottak. Költészetében a magyar romantika kiteljesítője, a családi líra, a szerelmi vonzódás, a hitvesi, házastársi szerelem lírai ábrázolója. Tájköltészetében a „puszta”, a magyar Alföld megrajzolója, a „világszabadság” eszményének felvállalója. Rövid élete alatt közel ezer verset írt magyarul, ebből körülbelül nyolcszázötven maradt az utókorra, és az ismertebbeket sok más nyelvre lefordították.
Némi információ a fordítóról: "...Bécsben született 1824-ben. A család három évvel később Pestre költözött, övék volt a „Magyar Királyhoz” címzett vendégfogadó. Benkert-Kertbeny Pesten és Egerben járt iskolába, majd Győrött és Pesten - Heckenast boltjában - könyvkereskedőként működött. Rövid katonai szolgálat után életét, mely szakadatlan vándorlásban telt el, az irodalomnak szentelte. Petőfit 1846-ban ismerte meg személyesen, s ez meghatározó élményévé vált. Első Petőfi-kötetét, amely 1849-ben Majna-Frankfurtban jelent meg, Heinének és Petőfinek, mint kora két legnagyobb, egyenrangú lírikusának ajánlotta. (...) 1850-ben a János vitézt, egy év múlva A hóhér kötelét - Petőfi regényét - adta ki németül. Külföldi lapokba írt cikkeivel, személyes kapcsolatait felhasználva szinte megszállott módon népszerűsítette a magyar írók alkotásait. Petőfin kívül Arany, Vörösmarty, Jókai műveit, magyar népdalokat ültetett át németre, fordításai mintegy nyolcvan kötetet töltenek meg. 1875-ben hazatért s 1882-ben halt meg..." - (Ország-Világ, 1885. december 25./29. évfolyam/52. szám).