Uj Idők 1930. (nem teljes évfolyam)

Előszó

Részlet:

Porszem a napsugárban
... A zsindely telő résein át a padlásra sütött a nap.
Egy lábatlan karosszékben, csíkosharisnyás lábait maga alá húzva, vékonyka, de formás gyerekleányka ült: Annus.
Oldalt a kémény állott, vakolatlan, füstös oldalából két nagy kampós szög nyúlt ki. Egyiken benaftalinozott lábzsák lógott, másikon két zacskó aszalt gyümölcs. A gerendán pókhálós sötét palackok sorakoztak s amint odatűzött a sárgaszínű napfény, smaragdzöld világosság terjengett köröskörül s megvilágította a lim-lomok között a poros, toprongyos, foszlott terítővel letakart utazóládát, amiben egy ki tudja, milyen rég elköltözött halott ruháit őrizték, ki tudja, hány esztendő óta már. De messzebb, az ócska esernyők, rozoga székek, rongyos paplanok között titokzatos félhomály derengett. Itt helyezkedett el Annus vagy másfélórája már egy kékfedelü, napszítta, penészfoltozta könyvvel a kezében, amit a padlás legsötétebb zugában talált. Egy darabig olvasott, aztán ábrándozni kezdett. Hírneves énekesnő lett belőle, aki földkörüli útra indul s most előkelő ruhában, ékszerekkel megrakva pihen egy gőzhajó fedélzetén. Közben aszalt szilvát evett s a magokat eldobálta hanyag és kecses mozdulattal. Kiszámított hanyagsággal és kiszámított kecsességgel.
Vissza