Justitia vesztegzár alatt (aláírt példány)

Előszó

Részlet a könyvből:
"Azokban az ötvenes években, ha valamelyik kádernél is káderebb elvtárs kiszemelte magának valakinek a pozícióját, vagy netán a sakkpartnerek döntöttek úgy, hogy kedvenc bábujukat „felfelé kívánják buktatni", a csere villámgyorsan lebonyolódott, az útban lévőt, ha szerencséje volt, továbbhelyezték, ha nem, akkor bebörtönözték. így emelték magasabb beosztásba Pinczési Pált, és lett a debreceni újság főszerkesztőjéből a Szabad Nép szerkesztője. Utóda nem csak a főszerkesztői posztra, a lakásra is igényt tartott. Talán a Pulszky utcai ház falai csodálkoztak ezen a legkevésbé, mert korábban a Pinczési számára kiutalt lakás előző bérlőjének átmeneti otthonát a szegedi „egycsillagos börtönszállóban" jelölték ki. Pusmogta is a galambszívű házfelügyelőnő, mialatt a liftajtóban csörgette a kulcsot:
- Örüljenek, kedveskéim, hogy ennyivel megúszta a főszerkesztő úr. Elindult hát egy ködfátyolos hajnalon az előző nap még főszerkesztő, hogy a földrajzilag magasabban fekvő székházban átvegye alacsonyabb beosztását. A korán kelő virgonc szembeszél megvacogtatta lódenkabátját, szemére húzta smicisapkáját, kézitáskája könnyű volt, léptei mégis nehezek, bár bevallani önmagának se merte, de félt. Nem a fővárostól, amit ismert, elvtársai további szándékaitól, amiket még nem ismert. A családtól is kurtán búcsúzott. Csupán közölte, hogy nekik is rövidesen hurcolkodni kell, az „utód" majd közli, mikor kívánja elfoglalni a lakást. Vissza

Fülszöveg

Csizmadia Éva több önéletrajzi ihletésű regénye után - A tiszavirág dala, Fati partus, Véges és végtelen, Kulcsra zárt emlékezet - legújabb kötetében az ötvenes évekbe kalauzolja el az olvasót. Megismerhetjük a műből a groteszk kor visszás figuráit, fonák, sokszor félelemmel teli vagy éppen nevetségességig torzuló helyzeteket, jellemtelen pálfordulásokat, köztük magáét az emlékező írónő férjéét is, akit elvhűsége még válásra is rábír. A nyolcvanas években lánya hagyatéki perével újabb kálváriát járó szerző fájdalmas önvallomásának stílusa magával ragadó, sodró lendületű, tartalmas szórakozást nyújt minden olvasónak.
"Azokban az ötvenes években, ha valamelyik kádernél is káderebb elvtárs kiszemelte magának valakinek a pozícióját, vagy netán a sakkpartnerek döntöttek úgy, hogy kedvenc bábujukat "felfelé kívánják buktatni", a csere villámgyorsan lebonyolódott, az útban lévőt, ha szerencséje volt, tovább helyezték, ha nem, akkor bebörtönözték. Így emelték magasabb beosztásba Pinczési Pált, és lett a debreceni újság főszerkesztője a Szabad Nép szerkesztője Utóda nem csak a főszerkesztői posztra a lakásra is igényt tartott. Talán a Pulszky utcai ház falai csodálkoztak ezen a legkevésbé, mert korábban a Pinczési számára kiutalt lakás előbérlőjének átmeneti otthonát a szegedi "egycsillagos börtönszállóban" jelölték ki. Pusmogta is a galambszívű házfelügyelőnő, mialatt a liftajtóban csörgette a kulcsot:
- Örüljenek kedveskéim, hogy ennyivel megúszta a főszerkesztő úr." Vissza