Diabetes mellitus

Előszó

A diabetolgóia napjaink orvostudományának egyik legdinamikusabban fejlődő szakterülete. Cukorbetegséggel foglalkozó kézikönyv hazánkban utoljára - Magyar Imre és Tamás Gyula szerkesztésében - 1979-ben jelent meg, ezt követően csak a diabetes mellitus egyes - többé-kevésbé elkülönülő - részleteit tárgyaló kiadványok, ill. a háziorvosi képzést szolgáló rövidebb áttekintés látott napvilágot. Így időszerűnek tartható a cukorbetegséggel kapcsolatos mai ismeretek átfogó jellegű összegzése.
Az elmúlt másfél évtizedben a diabetológia rendkívül sokat fejlődött. Ezen időszak alatt vált ismertté a glikált fehérjék jelentősége, egyes diabetestípusok etiopatogenezise, rendkívül sokat ígérő kutatások egyre több adattal világítják meg a diabetes mellitus genetikai hátterét. Számos további eredmény (pl.: epidemiológiai megfigyelések következtetései, szigetsejt-transplantatio, humán insulin gyártása és alkalmazása) gazdagította az elmúlt években a diabetológiával kapcsolatos ismereteket. A kutatás ezen eredményei a korábbi kézikönyvben nem szerepelhettek, s jelentőségüknél fogva indokolt összegzésük.
A diabetológia fontosságát az új ismereteken túlmenően az is mutatja, hogy a cukorbetegek száma világszerte emelkedik, s ez alól hazánk sem kivétel. Ma kb. 500 000 cukorbeteg egyénnel számolunk hazánkban, s valószínű, hogy egy diabetológiával foglalkozó újbóli szakkönyv megjelenése idején ez a számadat majd sokkal rosszabb helyzetet fog tükrözni. Az is elképzelhető azonban, hogy a kiterjedt kutatások eredményeképpen ez a fejlődési irány előnyösen befolyásolható lesz. Biztosra csak az vehető, hogy jelentős, új eredmények összegzéséig nem kell majd annyi időt várni, mint amennyi a megelőző és a jelenlegi kézikönyv megjelenése között eltelt.
A könyv elsősorban a diabetes mellitus klinikai vonatkozásait tárgyalja, így az elméleti-experimentális adatok közül csak a nélkülözhetetlenek szerepelnek. Több mint harminc hazai szakember közreműködését sikerült megnyerni a könyv számára, s igyekeztünk minden esetben az adott terület kiváló ismerőjét felkérni szerzőnek. Az egységesítés, a fejezetek összeállítása a szerkesztőknek adott gondot. A szerkesztés során észrevett óhatatlan átfedéseket igyekeztünk a minimálisra csökkenteni, de úgy gondoljuk, hogy fontos adatok ismételt - esetleg más összefüggéseket megvilágító - közlését nem indokolt esetben a sokszerzős kézikönyvek jól ismert hátrányaként említeni. A diabetológiai irodalomban vannak ma olyan új adatok, amelyek ismételt hangoztatása annak fontosságára utal. Reméljük, hogy az olvasók ezt a tényt ugyanígy látják. A szerkesztők nem kívántak cenzúra jelleggel egységesíteni, így teret adtak nem teljesen azonos elképzelések ismertetésének is abban a reményben, hogy az olvasó megfelelően tud majd mérlegelni. Ugyanebben bíztak a szerkesztők akkor, amikor még nem teljesen bizonyított, de ígéretes adatok ismertetésének is helyt adtak, hiszen - jól ismert módon - az orvostudományt csak a mindennapi kétségek és remények együttes jelenléte viheti előre.
A diabetes mellitus a medicina számos szakterületét érinti, így a kézikönyv nemcsak a diabetológia iránt érdeklődő belgyógyászok számára ajánlható, hanem egyes fejezetek a szemészek, a neurológusok, a nefrológusok, a bőrgyógyászok, a sürgősségi betegellátással foglalkozó orvosok, az endokrinológusok és a háziorvosok érdeklődésére is számot tarthatnak. Vissza