Előszó
A cím az egyházi hagyományban későbben alakult ki, az evangélium már műfaji megjelölés benne. A könyv úgy, ahogyan keletkezett, névtelen irat volt: szerzője alázatból kívánt háttérben maradni,...
Tovább Előszó
A cím az egyházi hagyományban későbben alakult ki, az evangélium már műfaji megjelölés benne. A könyv úgy, ahogyan keletkezett, névtelen irat volt: szerzője alázatból kívánt háttérben maradni, annyira jelentéktelennek tartotta önmaga
személyét ahhoz az ügyhöz képest, amelyről irata szól. Máté szerzősége egyetlen óegyházi adatra vezethető vissza, amelyet Eusebius közöl Papias ama tudósítására hivatkozva, hogy „Máté héber ( = arám) nyelven szerkesztette meg a beszédeket (logia), ezt aztán mindenki úgy fordította le, ahogyan tudta".
Eusebius a ránk maradt evangéliumra gondol, viszont tudomásunk szerint az evangéliumnak nem volt arám eredetije: ránk maradt formája egyébként is jellegzetesen eredeti görög nyelvű irat. így a Papias-féle adatról csak annyit mondhatunk, hogy az evangélium nem Máté műve: nem szem- és fültanú irata, egyébként is Mk-ra támaszkodik, ez pedig maga sem apostoli eredetű irat. Sokan úgy értik Papias adatát, hogy Mt-nak Mk mellett használt másik forrása, az ún. Logia volna Máté műve, azonban bizonyítékok híján éz a vélemény sem több puszta föltevésnél. A lényeg az, hogy az „első evangélium" névtelen mű, de szerzőjének személye nem is fontos: Isten igéjének hitelességét nem az evangélium szerzőjének személye biztosítja. A magyarázatban az evangélium szerzőjét az egyszerűség kedvééit Máténak nevezzük. Különben az óegyházi hagyománnyal függ össze az is, hogy Mt 9,9-ben a párhuzamos helyektől eltérően nem a Lévi, hanem a Máté nevet találjuk az elhívási történetben: ez abból az igényből fakad, hogy az evangélium írójának neve szerepeljen az iratban.
Vissza 
