Sebők Miklós: A hegedűkészítés ábécéje (dedikált példány)

Előszó

A mai értelemben vett hegedű ősét már több mint négyszáz éve elkészítették. Fejlődése hosszú időkig elnyúlik, míg a csúcspontját a XVIII. században éri el azon olasz mesterek által, akiket ma a hegedűk atyjainak tisztelünk. Közöttük is van egy, akinek a neve még fényesebben ragyog, mint kortársaiké. Ezt a tiszteletet az általa készített hangszerek csodálatos hangjának köszönhet. A Stradivari név ma már olyan fogalom, amit óriási misztifikáció övez. Azt a technológiát, amivel ő és kortársai a hegedűket készítették, nem foglalták írásba, és pláne nem tették azt mindenki által hozzáférhetővé. Ez a tény alakította ki azt a nézetet, hogy még ma is felderítetlen a "Stradivari-titok". Egyesek a titok kulcsát a lakkban vélik felfedezni, éppen ezért annak analizálásával foglalkoznak leginkább. Vannak, akik ezt már megfejtették, és felfedezésüket szabadalmaztatták is. Az eddigi hiedelmek és a felfedezés között óriási ellentmondás mutatkozik, ami miatt többen vitatják a felfedezés értékét. Mindettől függetlenül a nagy olasz mesterek aktív korától eltelt kétszáz év alatt is készültek és készülnek ma is nagyszerű hegedűk. Ezek szerint aki tökéletes hegedűt alkotott, annak ismernie kellett a "Stradivari-titkot". Én inkább úgy fogalmaznék, hogy megtanulták a szakmát. A hegedűkészítés is egy szakma a sok közül, amit csak úgy lehet magas fokon művelni, ha annak minden csínját-bínját ismerjük, és kellő rutinnal rendelkezünk annak végrehajtásában. ha a szakma történelmét áttanulmányozzuk, akkor látni fogjuk, hogy "neves" hegedűkészítőnek a mestere is "neves mester" volt. Mint azt számtalan példa igazolja, a mesterség apáról fiúra szállt nemzedékeken keresztül. Ez biztosította a magas szakmai képzettséget. Vissza