Somogyváry Gyula, Vitéz: Virágzik a mandula... I-II. (aláírt példány)
Szerző
Vitéz Somogyváry Gyula
Vitéz Somogyváry Gyula (Gyula diák)
Singer és Wolfner Irodalmi Intézet R.-T.
(Budapest)
Kiadói egészvászon kötés
, 410 oldal
| Sorozatcím: |
|
| Kötetszám: |
|
| Nyelv: |
Magyar
|
| Méret: |
18 cm x 13 cm
|
| ISBN: |
|
| Aukció vége: |
2019-10-27 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Budapest, [1936], Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. kiadása, 212 p.; 198 p. + [2] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által aláírt kiadói Ex-Libris-szel rendelkező példány. Első kiadás. Virágzik a mandula... I-II. Regény. (Két kötet egy könyvben.) Írta: vitéz Somogyvári Gyula (Gyula diák).
Az előzéklapon lévő, nagy méretű, egy színű, illusztrált, jelzet nélküli, tul. névbeírással ellátott kiadói Ex-Librisen a szerző, vitéz Somogyvári Gyula tollal beírt aláírása látható.
Nyomtatta Budapesti Hírlap Nyomdája Budapesten. A "Magyar Regények" eddig megjelent, egész oldalas reklámjával ellátott kötet.
Kiadói egészvászon kötésben lévő példány aranyozott feliratozású címfedéllel és könyvgerinccel, tiszta belívekkel, hiánytalan, jó állapotban.
A szerző, vitéz Somogyváry Gyula (írói nevén Gyula diák) (Füles, 1895. április 21. – Budapest, 1953. február 12.) nemzeti érzelmű, író, újságíró, országgyűlési képviselő. A szerző első világháborús élményregénye nagy sikert aratott a két háború között Magyarországon.
Előszó
... Furcsa virág a mandulavirág.
Sokszor esztendőkig hiába keressük. Lombja, levele hajt a fának, de virágját nem adja ki.
Azután egyszerre, valamelyik tavaszon csudát tesz. Annyi a virágja, mint...
Tovább
Előszó
... Furcsa virág a mandulavirág.
Sokszor esztendőkig hiába keressük. Lombja, levele hajt a fának, de virágját nem adja ki.
Azután egyszerre, valamelyik tavaszon csudát tesz. Annyi a virágja, mint semmiféle más fának. Egyetlen, hatalmas, vidám bokréta az egész fa.
Furcsa virág a mandulavirág. Ha nem hívja leghangosabb kürtjével a tavasz: nem hajt. Be ha kihajt, akkor elsőnek hajt ki minden virágok között. S akkor kihajt olyan korán, mikor más fák, más virágok még csak nem is álmodnak a tavaszról.
S aztán, egy éjszakán lehull csaknem az egész virágcsoda róla. Egyetlen szélroham leráz róla minden virágot, melynek nem volt rendelése, hogy kössön s teremjen. Alig marad rajta.
Ami lehull, virágként hull le, gyönyörűségként hál meg tavaszi mámorban, fiatal varázsban.
S ami rajt marad a fán - néhány árva virág - leveti szirmait, kopott, szürke termés lészen s csontpáncélt ölt ruhája alá. Ha meghámozod: kemény, mint maga az irgalmatlanság. - Pedig belül édes, tiszta és jó - mint a kenyér s mint a becsület. Ámbár van olyan is, amely megkeseredik. Arra se haragudjatok: nehéz a sors, a mandulasors. Annál inkább szeressétek azt, amelyik szürkeségben, keménységben a páncélban is megmaradt édesnek!
... Furcsa virág a mandulavirág.
Ritkán hajt, de ha hajt, akkor...
Vissza
Tartalom
| Első kötet | 1-212 |
| Második kötet | 1-198 |
Vissza