Aukciós tétel adatai
[Budapest], é. n., Genius kiadás (Világosság Rt., Bp.), 641 p. + [2] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Régi magyar kapitányok és generálisok. Írta: Takáts Sándor.
Második, bővített kiadás. Szerzői ajánlással, utószóval és részletes tartalomjegyzékkel kiegészített kiadás. Nyomtatta a Világosság Rt. Budapesten.
Kiadói varrott papírkötésben lévő példány színes feliratos, fekete-fehér, alakos-ábrás illusztrációval és egy tollal készített jelöléssel ellátott címfedéllel, a könyvkötő által pótolt vászon könyvgerincre kasírozott eredeti, feliratos, kiadói könyvgerinc részlettel, részben felvágatlan belívekkel, hátlapon a nyomda feltüntetésével, hiánytalan állapotban.
A kötet szerzője, Takáts Sándor (Komárom, 1860. december 7. – Budapest, 1932. december 21.) piarista tanár, történész, művelődéstörténész, könyvtáros, levéltáros, az MTA tagja. A budapesti egyetem bölcsészkarán történelmet, magyart és latint hallgatott. Piarista növendékként a váci noviciátus után két évet Nyitrán tanult teológiát, majd Budapesten folytatta az egyetemet. 1886-ban pappá szentelték ezt követően a nyitrai gimnázium tanára lett. 1898-ban a bécsi udvari kamarai levéltár szétosztási munkálatait végezte. A magyar képviselőház meghívására elvállalta az 1791-1865-ig terjedő országgyűlési emlékek szerkesztését. 1903-tól haláláig a képviselőház elismert levéltárosa volt. Kutatási területe a 16-17. századi magyar történelem volt. Ennek a kornak a mindennapi történetét tárta föl levéltári anyagokra támaszkodva.
E könyv Takáts Sándor török hódítás korszakát egészen új megvilágításba helyező, egyik hézagpótló műve, mely irodalmi, történeti és főleg nemzeti szempontból értékes alkotás, s melyben tizenhat hős magyar katona életét rajzolja meg a szerző. Kortörténeti adattal bőven szolgál a kötet, s bemutatja, milyen volt a magyar katona sorsa az évszázados harcok alatt.
Előszó
Részlet a könyvből:
A végek dicsérete
A XVI. és a XVII. század szakadatlan háborúk és harcok közt folyt le. Az örökös harcok az erkölcsöket ugyan nálunk is elvadították, de az embereket megedzették. Acéloskarú, törhetetlen szívű, félelmet nem ismerő férfiaink voltak. Annyi hőst, annyi vitézt és nemzeti vértanút, mint e két század adott a magyarságnak, alig mutathat föl még egy nemzet. A vitézség nálunk olyan köznapi dolog, ami nélkül fegyvert senki sem viselhetett. A vitéz és a katona nálunk egy fogalom. Egy-egy száraz jelentés vagy nemesi levél gyakran egész kis hősköltemény tárgyát foglalja magában. Vakmerő, félelmet nem ismerő s hazájáért halni kész derék népről szólnak adataink. A zsoldoskatonaság egész Európában a nemzetietlen iránynak a legfőbb terjesztője és ereje. A magyar zsoldos-(iratos-)katonaság ellenben a nemzeti hagyományoknak és a nemzeti nyelvnek legerősebb bástyája és leghatalmasabb terjesztője. Soha magyarabb világ nálunk nem járta, mint a hódoltság korában a várkastélyokban és a végházakban. Itt és nem a városokban lakott a hazafiság; itt tartott állandó szállást a vitézi virtus; itt élt és virult a magyar nyelv. Végbeli katonáink magyarosítják az idegen elemet; ezek teszik a törökkel szemben is nyelvünket a diplomáciai és a társadalmi érintkezés nyelvévé.
Vissza