Juhászi Imre: Az ostrom (A kötetet illusztrálta Zádor István)

Előszó

ELŐLJÁRÓ BESZÉD Manapság nem szokás előszót írni. Azt mondják, kiment a divatból és felesleges. Felesleges, mert minek bevezetőt írni, ha a mű tartalmából később amúgy is kiderül, amit a bevezetőben el akarunk mondani. Én mégis rászánom magamat, mert - úgy érzem - némi magyarázatát kell adnom az elkövetkező sok szépirodalmi szabálysértésnek. Mert a regényes írásműnek megvannak a maga szabályai. Ha vét ellenük az író, akkor felhördül a közönség, mert ösztönösen jobban ismeri az írás örökérvényű törvényszerűségeit, mint maga az író. Vegyük például a költői igazságszolgáltatás esetét; ehhez általában ragaszkodnunk kell, mert mi történne, ha a gonosz nem venné el méltó büntetését és a jó á jutalmát? Pedig a valóság egészen más, az életben legtöbbször a gonosz nyeri el a jutalmat és a jó a gonoszok büntetését. De ne bolyongjunk el messzire a gondolatok ösvényein, tehát kénytelen vagyok megírni az előszót, mert különben olvasóim úgy éreznék, hogy magyarázattal tartozom nekik. Magyarázattal, mert nem tagadom - sokszor túltettem magamat a szépirodalmi művek közismert szabályain. Mentségül azonban szabad legyen a következőket felhoznom. Alakjaim nem élő vagy holt emberek fényképei. Nem egyes fénykép készült róluk. Ne tévesszen meg senkit az egyes szám első személy sem. Vissza