Lévai Jenő: Éhség, árulás, Przemysl

Előszó

Heinrich Mann mondja egy francia káplár háborús könyvének német fordításához irott előszavában: «Évtizedekkel a nagy világháború után az iróknál és az olvasóknál egyaránt fokozódik a vágy a háborus élmények után. Mindkét félnek magához kellett előbb térni, amig megint emlékezni kivánnak. S várhattak. Nem állott fenn a veszély, hogy a háborús élmények eltűnnek az emlékezetből.» Talán ezért nem hiba, hogy e könyv csak 18 évvel a világháború kitörése után jelent meg, s talán Heinrich Mann adja magyarázatát annak is, hogy az első két népies kiadás 15.000 példánya fél év alatt teljesen elfogyott. Most a harmadik kiadás 15-20.000 példánya kerül az olvasóközönség elé. A könyv egy kis vár tüzér naplójának indult. A bajtársak százainak hozzászólása, levelei, Geöcze Bertalan dr., «A przemysli tragédia» kitűnő szerzőjének, Stuckheil Ferenc őrnagy katonai beszámolójának, az idevágó magyar, német, orosz, lengyel kisebb forrásmunkáknak tüzetes áttanulmányozása, hosszabb lengyelországi, főképpen varsói, lembergi és przemysli tanulmányut eredményei adták azután meg a lehetőséget arra, hogy könyvem mai, - talán Przemysl védelme komoly történelmének is beillő, - formájához jutott él. A kis vártüzér szerény élményeit elnyomják immár a nagy események, a szubjektív érzéseket az objektív tények. E könyv lapjain egyetlen «kiszinezett», tudva valótlan mondat nincs. Újságíró objektív riportjainak sorozata az, valódi tényeknek, valódi katonák emberi és emberfeletti cselekedeteinek hü leírása, Przemysl hősiesen borzalmas, küzdelmes életének egyszerű krónikája. Nem regény és nem szines haditudósitás. Emberi... igaz valóság... Budapesten, 1933 január havában. L. J. Vissza