Meyer, Joyce: A Szeretet forradalma

Előszó

Forradalom. Már maga a szó is egyedülálló az ember szókincsében: reményt sugall, érzelmeket, szenvedélyeket gerjeszt, és hűségre sarkall. A történelem folyamán a forradalom eszméje szított lázadásokat és adott erőt az ellenálláshoz a csüggedőknek. Forradalmak segítették azokat, akik saját erejüket meghaladó dolgokért küzdöttek, és a korábban céltalanul élőknek célt adtak, amiért akár az életüket is feláldozták. Nagy vezetők születtek, és elkötetezett emberek nőttek fel, olyanok, akik ténylegesen tettek valamit azért, hogy megváltoztassák a világot. A forradalom valami hirtelen, radikális változást jelent a dolgok megszokott menetében. A forradalmakat általában egy ember, vagy egy kisebb csoport indítja el, olyanok, akik megelégelték a korábbi életformájukat, körülményeiket. Olyanok, akik hisznek abban, hogy lehet, sőt kell is változtatni, és addig-addig hirdetik az eszméiket, amíg tüntetések nem szerveződnek, míg végül a helyzet sokszor radikális módon megváltozik. A világon már sokféle forradalom volt. Volt, amikor a hatalmaskodó uralkodókat taszította le a nép a hatalomról. Ez történt az Amerikai Forradalom, a Francia Forradalom és az Orosz Forradalom (Bolsevik Forradalom) idején is, hogy csak néhány eseményt említsünk. Forradalmak törtek ki akkor is, amikor maradi, nem elég hatékony rendszereket vagy módszereket váltották fel újabbakkal, ahogyan a régi gondolkodásmódokat, elképzeléseket újabb ötletek, felfedezések reformálták meg. Ilyen jellegű változások voltak megfigyelhetőek a tudományos forradalom és az ipari forradalom idején is. Már Thomas Jefferson is azt állította, hogy: „Minden generációnak szüksége van egy újabb forradalomra". Én úgy hiszem, hogy a világnak most szüksége van egy újabb forradalomra, az eddigieknél sokkal nagyobbra. Most nem olyan jellegű forradalomra van szükségünk, mint amilyenek az előző generációk idején voltak. Nem politikán, gazdaságon vagy technológián alapuló forradalomra van igény. A szeretet forradalmára van szükségünk. Szabaduljunk meg az önző, én-központú világnézetünktől. Fontos, hogy csak úgy tudjuk megváltoztatni a világot, ha mindannyian hajlandóak vagyunk a változásra és változtatásra. Sokszor kívánjuk, hogy változzon meg a világ, anélkül, hogy észrevennénk, hogy a jelenlegi helyzet a mi életvitelünknek és mindennapi döntéseinknek a következményeiből fakad. Vissza