Havasy Mihály: A kőrösi meggy és köztes növényeinek termesztése (dedikált példány)

Előszó

Nagykőrös kertkulturájának komoly dicsősége, hogy a legnemesebb magyar gyümölcs: a nagyszemű meggy, melynek egész Európában nincs méltó vetélytársa, a kőrösi jelzőt viseli. Akadtak ugyan az elmult évek folyamán vicinális szempontok által vezérelt elmék, kik felakarták fedezni a kecskeméti, majd a debreceni, sőt szentesi meggyet, azonban a világpiac konzervativ józanságán minden ilyen szándék hajótörést szenvedett. Igy áll tehát Nagykőrös azzal a kötelezettséggel, hogy miután nevet adott a magyar meggynek, azt kellő mennyiségben is szállitsa Európa asztalára. ez a feladat amilyen szép, épp olyan nehéz is. Nem titok, hogy Nagykőrösön is és mindenütt, ahol kőrösi meggyet termelnek, az utóbbi évtizedekben a termelők körében bizonyos csalódás tapasztalható, mely a meggyfák terméshozamának alacsonyságával van kapcsolatban. Miért teremnek a meggyfák keveset? Van-e ennek a terméketlenségnek orvossága? És ha van, mi ez az orvosszer? Ezek azok a kérdések, melyekre meg kell felelnünk, ha a kőrösi meggy régi dicsőségét fenn akarjuk tartani. Nagykőrös város ugy akar ezekre a kérdésekre feleletet találni, hogy a földművelésügyi miniszterium és a kertészeti tanintézet támogatásával meggykisérleti telepet létesitett. Ezek a kisérletek azonban évekig, sőt évtizedekig elhuzódhatnak és a termelőknek addig is szüksége van olyan utmutatásra, mely a tudomány mai állása szerint elmondja, hogy hogyan kell a meggyfákat telepiteni, ápolni és gondozni, hogy munkánk eredményt is mutasson fel. Nagykőrös város volt főkertésze jelen munkájának megirásával vállalta ezt az uttörő feladatot és talán sikerre is oldotta meg. Éppen ezért munkáját szeretettel és büszkeséggel bocsájtom utjára. Legyen a kőrösi gazdának iránytűje a meggytermelésnél, hogy a kőrösi meggy ne csak minőségével, de mennyiségével is büszkesége legyen a város kertkulturájának. Vissza