Zelk Zoltán: Ahogy a kötéltáncosok (dedikált példány)

Fülszöveg

Amikor első kötete, a Csuklódon kibuggyan a vér megjelent (1930), a kortárs fiatal költő, Radnóti Miklós így köszöntötte: "Formanyelve egyszerű és tiszta, minden cifraság nélkül. Keményen és mégis nagyölelésű tág ritmussal futnak a sorok, és a versrészlet legtöbbször külön egységként zárul. A lassú emberi beszéd lélegzetvétele tagolja mégis nagylendületű költői beszédét. Képei tiszta vonalban, gazdagon bomlanak verseiben, a lírai szuggesztió erejével... Két ív ez a könyv. Harminckét oldal. És igaz mérlegre téve súlyosabb, mint sok nagynak kikiabált költő egész életműve." A több mint negyven esztendeje írt értő sorokat igazolta az idő - és igazolta Zelk Zoltán további költészete. Gyötrelmes vagy boldog élmények, négy évtized keservei, küzdelmei, örömei érlelték tovább ezt a lírát, amely fiatalon is elégikus alaphangjától az avantgarde hatásait magába olvasztva és feloldva eljutott a férfikor és az öregség ízig-vérig modern klasszicizmusához: így ért fel életművének csúcsaira Zelk Zoltán az 1950-es évek végén.
Új kötete az utolsó két esztendőben írt verseit foglalja magába. Öregedés, öregség, betegség, halálfélelem, az elveszített feleség siratása, egy új szerelem tündöklése, gyermekkori emlékek, nagy pályatársak alakja, az ember -a művész - harca az elmúlással, a bánaton is átütő groteszk-játékos villanások: ezek a témák foglalkoztatják Zelk Zoltán új verseiben, ezeket a fájdalmakat és ezt a rezignált, mélabús derűt halljuk ki mind tisztábban újra megújuló, gazdagodó költészetéből. Vissza