Márai Sándor: Egy polgár vallomásai I-II. (aláírt példány)
Szerző
Márai Sándor
Pantheon-kiadás
(Budapest)
Kiadói egészvászon kötés
, 634 oldal
| Sorozatcím: |
Az uj magyar regény
|
| Kötetszám: |
|
| Nyelv: |
Magyar
|
| Méret: |
18 cm x 13 cm
|
| ISBN: |
|
| Aukció vége: |
2020-01-26 20:00
|
Aukciós tétel adatai
[Budapest], [1934], Pantheon-kiadás (Tolnai Nyomda, Bp.), 315 p. + [3] p.; 319 p. + [1] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által aláírt példány. Első kiadás. Az Új Magyar Regény c. sorozatban (számjelzés nélkül) megjelent mű.
Egy polgár vallomásai I-II. (egységes külön kötetekben). Írta: Márai Sándor.
Az I. kötet címlapján a szerző, Márai Sándor tollal beírt, dátumozott aláírása látható: "Márai Sándor 1935. május".
Nyomtatta a Tolnai-Nyomda Budapesten. Mindkét kötet záró oldalain a kiadó fekete-fehér, egész oldalas, keretes könyvhirdetéseivel kiegészített kiadás.
Kiadói egészvászon kötésben lévő kötetek aranyozott feliratozású címfedéllel és könyvgerinccel, néhol enyhén foltos belívekkel, hiánytalan, jó állapotban.
A kötet szerzője, Márai Sándor (Kassa, 1900. április 11. – San Diego, 1989. február 21.) magyar író, költő, újságíró. A harmincas évek legismertebb magyar íróihoz tartozott. 1948-ban elhagyta hazáját és innentől személyét és műveit nem kívánatosnak ítélte meg az egypárti hatalom. Műveiben következetesen képviselte a sokáig megtagadott polgári eszményeket és életérzést. Az író legjelentősebb alkotásának, a két világháború közötti magyar irodalom egyik remekművének tartják "Az egy polgár vallomásai"-t. A Kassához és a hajdani polgársághoz kötődő mű az európai és magyar kultúrához való elkötelezettség irodalmi dokumentuma. Elkalauzol minket a Felvidékre és az író ifjúkori élményeinek színhelyeire: Berlinbe, Párizsba, Velencébe, örök élményt biztosítva az olvasónak.
Előszó
Részlet:
Kétemeletes ház mindössze tucat akadt a városban: az, amelyben laktunk, a két honvédkaszárnya s még néhány középület. Később megépítették a hadtestparancsnokság palotáját, az is...
Tovább
Előszó
Részlet:
Kétemeletes ház mindössze tucat akadt a városban: az, amelyben laktunk, a két honvédkaszárnya s még néhány középület. Később megépítették a hadtestparancsnokság palotáját, az is kétemeletes volt, s villanyos felvonó is járt benne. De ez a mi házunk, a Fő uccán, igazán nagyvárosi háznak tetszett, valóságos bérház volt, kétemeletes, széles homlokzatával, tág kapualjával, széles lépcsőivel - szélhuzat járta ezt a lépcsőházat, a vásárosok délelőttökön át tanyáztak a lépcsőkön, halina-ködmönükben, birkabőrsapkásan, szalonnáztak, pipáztak és köpködtek, - s minden emeletről hosszú ablaksor, tizenkét ablak bámult az uccára. Az első emeleti lakásokhoz, így a miénkhez is, keskeny erkélyt építettek, melynek vaskorlátját nyáron megraktuk földes ládákba ágyazott muskátlifüzérrel...
Vissza