Vas István: Római pillanat (dedikált példány)

Előszó

Részlet a könyvből: Indulás előtt Még három nap és három éjszaka s vonaton ülünk, - ugye, Marika? S ha negyedik napon kisüt a nap, az adriai szél hajadba kap. Jaj, mennyi-mennyi hivatal főhivatása, hogy kidob! De míg visszalökött a bal- kéz, segített a jobb. Vissza

Fülszöveg

Vas István írja új verskötetéről: "Tizenöt éves koromban jártam először Olaszországban: egy iskolai kirándulás vitt Velencébe. Azóta se jutottam igazán külföldre, huszonkét éven át ez a kamaszkori Velence volt nekem az elsüllyedt tündérvilág, az elérhetetlen és mámorító idegenség. És huszonkét év után, 1947-ben, ez az elérhetetlen emlék minden csalódás nélkül jelenné és valósággá vált. Az ember életében ritka az olyan pillanat, amikor - Abélard himnuszának szavaival - a vágy nem különb, mint a teljesedés. Egy ilyen pillanatról szólnak olaszországi verseim. És egy másik pillanatról is. A "világok fordulójának" arról a pillanatáról, melyet a régi Róma is átélt egyszer. a fórum és a katakombák, a megszálló csapatok és a munkásgyűlések mind szenvedélyesen tudatosították bennem azt a "római pillanatot", melyet egész életemben éltem. Meggyőződésem, hogy az eddigi történelemben nem volt még a mi korunkhoz hasonló kilátó újra és régire, ahonnan ilyen messzeséget és összefüggést foghat be a szem, ha nyitva merjük tartani. Ez az én optimizmusom és erről vallanak a versek. Hát tedd, ahogy tanultad, és rabold ki a multat a jövőnek - így végződik egyik római versem, ezt igyekeztem követni én is e kötet verseiben és fordításaiban." Vissza