Aukciós tétel adatai
Pesten, 1825, Petrózai Trattner Mátyás, 245 p. + [3] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Első kiadás. Zalán futása. Hősköltemény. Írta: Vörösmarty Mihály.
A kötet címlapmetszetét Lehnhardt készítette (rézmetszet). Nyomdahibák jegyzékével, valamint az előfizetők részletes listájával kiegészített kötet. A címlapon tulajdonosi bejegyzés látható.
Korabeli félvászon kötésben lévő példány feliratozatlan, márványmintás, kopott címfedéllel és hátlappal, aranyozott feliratos könyvgerinccel, kissé foltos belívekkel, mintázott lapélekkel, hiánytalan, átlagos állapotban.
A kötet szerzője, Vörösmarty Mihály (Pusztanyék, 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.) magyar költő, író, ügyvéd, táblabíró, az MTA és a Kisfaludy Társaság tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb hatású alakja. A Zalán futása c. eposzt 1825-ben írta meg Görbőn. Már 1823-ban elkezdte írni, de a teljes mű két év múlva látott napvilágot. A költő szeme előtt a Zrínyi óta lehanyatlott magyar epika felélesztésének nagyszerű terve lebegett, amit maradéktalanul meg is valósított. A mű tíz énekből áll, verselése hexameteres, hangneme elégikus. Habár Vörösmartytól a magyar honfoglalás nagyívű eposzát várták, ő nem Árpád annak diadalát, hanem Zalán futását énekelte meg lenyűgöző megjelenítő erővel és a magyar nyelv tökéletes használatával.
A kötet első kiadását Szinnyei József gyűjteményes munkája is említi Vörösmarty Mihály életpályájának méltatásában (Magyar írók élete és munkái XIV. 1345-1346. h.), s Langer Mór: A magyar és külföldi bibliofilia története c. munkájában (Budapest, 1936, Jakab M. H. Könyvnyomda, 188.p) a rendkívül ritka könyvek lajstromába sorolja, a 877. tételszám alatt.
Langer Mór a kötetet az 1711 utáni Magyar Irodalom legritkább könyvei közé sorolja. A Langer-féle XXXII tételből álló összeállításában jelen mű a XXIX.
A műről A Szüry-gyűjtemény katalógusa (Budapest : FSZEK, 1987, 247 p.) is említést tesz, melyet az 5120. tételszámon jegyez.
Előszó
ELSŐ ÉNEK
Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?
Századok ültenek el, s te alattok mélyen enyésző
Fénynyel jársz egyedül.
Rajtad sürü fellegek, és a
Bús feledékenység koszorútlan...
Tovább
Előszó
ELSŐ ÉNEK
Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?
Századok ültenek el, s te alattok mélyen enyésző
Fénynyel jársz egyedül.
Rajtad sürü fellegek, és a
Bús feledékenység koszorútlan alakja lebegnek.
Hol vagyon, a ki merész ajakát hadi dalnak eresztvén,
A riadó vak mélységét fölverje szavával,
S késő százak után, méltán láttassa vezérlő
Párduczos Árpádot s hadrontó népe hatalmát?
Hol vagyon ? Ah ezeren némán fordulnak el: álom
Öldösi szíveiket, s velők alszik az ősi dicsőség.
A tehetetlen kor jött el, puhaságra serényebb
Gyermekek álltak elő az erősebb jámbor apáktól.
Engem is, a nyugalom napján, illy év hoza fényre
Már késő unokát, ki előbb a lányka mulandó
Szépségén függtem gondatlan gyermeki szemmel,
S rajta veszett örömem dalait panaszosra cserélvén,
Hasztalanúl eget és földet kérlelve betölték.
Vissza