Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Harmonia Caelestis. Írta: Esterházy Péter.
A kötet címlapján a szerző, Esterházy Péter tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "L. T.-nak Esterházy Péter".
A borítót Esterházy Gitta, a kötetet Pintér József tervezte. Készült a Gyomai Kner Nyomda Rt.-ben, a nyomda alapításának 118. esztendejében.
Kiadói fűzött kemény papírkötésben lévő példány feliratozott címfedéllel és könyvgerinccel, kék selyemszalag könyvjelzővel, hiánytalan, jó állapotban, feliratos, színes és fekete-fehér illusztrációval díszített, fülszöveges, a szerző fekete-fehér fotójával ellátott, kiadói borítófedélben.
A kötet szerzője, Galántai és fraknói Esterházy Péter (Budapest, 1950. április 14. – Budapest, 2016. július 14.) magyar író és publicista. A magyar posztmodern irodalom kiemelkedő egyénisége. Intertextualitás, gyakori idézetek, sajátos töredékesség és mozaikszerűség jellemző műveire. Műveiben a történés helyett maga a szöveg a fontos és arra helyezi a hangsúlyt. Írásaiban rengeteg utalás és hivatkozás található. A szerző ezért a művéért (Harmonia Caelestis) vette át az első alkalommal odaítélt Magyar Irodalmi Díjat Göncz Árpádtól. A sajátos hangulatú mű tárháza az Esterházy családdal kapcsolatos hivatkozásoknak, a kitalált és valós eseményeknek, szerteágazó történeteknek, profán legendáknak.
Fülszöveg
Mintha varázsütésre (fotocella), hangtalanul kinyílik előttünk a mesterien megmunkált kovácsoltvas kapu (1. sz. műremek), s végiglépdelhetünk egy elhagyott, ismerősnek tűnő allén. Az utat porcukorhó borítja (sóőrlemény?), minden léptünk látszik, feltéve, ha van bátorságunk visszapillantani. ( Valakik majd kővé dermednek. Mi? )
Súlyos döndülés, a kaput becsukták. (Haydn?)
Megérkeztünk- hová is? Melyik századba? A huszadikból a huszadikba? (Többek közt. )
Vallomásokat olvashatunk az Esterházyakról, a nem-Esterházyakról, vallomásokat Magyarországról, történeteket történelmünkről (fehér foltok: porcukor, porsó, por, hamu, isa).
Sorstörmelékek, sorsőrlemények, mi.
Most lett vége a huszadik századnak. (Körmendy Zsuzsanna)
"...Édesapám, e marcona, barokk főúr, kinek gyakran állt módjában és kötelességében pillantását Lipót császárra emelhetni, pillantását Lipót császára emelte, arcára komolyságot vett, bár csillogó, hunyorgó szeme, mint mindig, elárulta, s mondotta: kutya nehéz, felség, úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot, azzal fölpattant zöldfikár nevű pejére, és elvágtatott az érzékeny, XVII. századi tájleírásban."
"Mi a különbség édesapám és az Isten közt? A különbség jól látható: Isten mindenütt ott van, ezzel szemben édesapám is mindenütt ott van, csak itt nincs."
Vissza