Aukciós tétel adatai
h. n., é. n., Erdélyi Egyetemes Könyvtár ("Grafika" Könyvnyomdai Műintézet, Nagyvárad), 72 p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
A csucsai kastély. Emlékezés a Költő hitvesére és egy költő-miniszterre. Írta: Tabéry Géza.
Nyomtatta a "Grafika" Könyvnyomdai Műintézet, Nagyváradon.
Kiadói félvászon kötésben lévő példány, feliratos, illusztrált, kissé sérült címfedéllel, feliratos könyvgerinccel, a nyomda megjelölésével ellátott, enyhén elszíneződött hátlappal, tiszta belívekkel, hiánytalan állapotban.
A kötet szerzője Tabéry Géza (Nagyvárad, 1890. július 17. – Nagyvárad, 1958. január 6.) romániai magyar író, újságíró. Jogi tanulmányait Nagyváradon, Genfben és Kolozsvárott végezte, majd a közigazgatásban helyezkedett el. 1909-től A Hét című lap munkatársa volt. A Tanácsköztársaság bukása után börtönbe került. Az 1920-as évektől Erdély magyar irodalmi életében és sajtójában jelentős szerepet töltött be, közírói tevékenységével az erdélyi magyarság önvédelmi szerveződését támogatta. Színműveket és regényeket is írt, legismertebb prózai munkái az 1920-as években születtek (Szarvasbika, Tűzmadár, Vértorony, Fekete ablak). Életének második felében sokat tett az erdélyi Ady-kultuszért, és az általa szervezett, majd 1955-ben megnyílt nagyváradi Ady-múzeum igazgatója lett. Tabéry 1910-ben kezdett levelezni Boncza Bertával, Ady Endre későbbi feleségével, a majdani Csinszkával; a barátság szintjén megmaradt kapcsolatuknak, továbbá a csucsai kastély későbbi lakójának, Octavian Goga román költőnek és politikusnak állít emléket a szerző A csucsai kastély című munkája.
Előszó
Részlet a könyvből:
A kastély kisasszonya
Bébé a lovaglópálcával.
Ezerkilencszáznyolc nyarán történt. Frissen érettségizett fiatalember voltam. Szüleim Gmundenbe utaztak fürdőzésre. Önállóságom első kinyilatkoztatásaként nem tartottam velük. Hogyisne! Hogy én délelőttönként hideg fürdőket vegyek, hajnalban kneipoljak az ismert osztrák fürdőhelyek jólismert receptje szerint! Ennél igazán csábítóbb perspektivaként bontakozott ki az itthonmaradás Nagyváradon.
A független férfikorba való megérkezésemet sétapálcával, égő szivarral szájam szögletén magam iránti megbecsülés volt tudtára adnom a körösparti korzónak, meg a Bémer-téri forgatagnak, nem is említve a vendéglőket, kávéházakat. Üresen hagyott házunkban néhány zivataros legényvacsorában részesítettem életvidorabb barátaimat s ez alkalmakat a másnapok szokatlan fanyar ébredései követték.
Ilyen "másnapos" reggeleim egyikén kaptam Csucsáról testi-lelki jóbarátomtól, Tószögi Ivántól meghívást. Ivánnal együtt jártuk a premontrei gimnázium hat osztályát, az ő sógora és édesapám mérnök-kollégák voltak, a családok is, meg mi, nagyfiúk is összetartottunk...
Vissza