Nyisztor Zoltán: Magyar góg (Tiltólistás kötet) - Borítóterv: Aba-Novák Vilmos
Szerző
Nyisztor Zoltán
Pázmány Péter Irodalmi Társaság
(Budapest)
Kiadói varrott papírkötés
, 153 oldal
Sorozatcím: |
Vigilia-könyvek
|
Kötetszám: |
6
|
Nyelv: |
Magyar
|
Méret: |
19 cm x 13 cm
|
ISBN: |
|
Aukció vége: |
2021-09-26 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Budapest, [1936], Pázmány Péter Irodalmi Társaság (Korda R. T. Nyomdája, Bp.), 153 p. + [7] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
A Vigilia-könyvek c. sorozatban megjelent mű. No.: 6.
Első kiadás. Magyar Góg. Írta: Nyisztor Zoltán.
A Vigilia-könyvek további köteteinek rövid ajánlójával, valamint további könyvreklámokkal és részletes tartalomjegyzékkel kiegészített kiadás. Nyomtatta a Korda R. T. Nyomdája, Budapesten. A borítórajz Aba-Novák Vilmos munkája.
Kiadói varrott papírkötésben lévő példány, egy színnel színezett, feliratos, illusztrált, enyhén sérült címfedéllel, feliratos, enyhén sérült könyvgerinccel, a nyomda emblémájával ellátott hátlappal, kiadói előzéklapokkal, tiszta belívekkel, hiánytalan állapotban.
A kötet szerzője Nyisztor Zoltán (Debrecen, 1893. december 25. – Róma, 1979. december 4.) jezsuita pap, teológus, író, szerkesztő. Tanulmányait itthon, illetve a római Collegium Germanicum-Hungaricumban végezte. 1919-ben került Budapestre, ahol Bangha Béla mellett a konzervatív katolikus körök egyik vezéralakja lett. Számos jezsuita kiadványt szerkesztett, a Magyar Kultúra, a Nemzeti Újság és az Új Nemzedék c. lapokban jelentek meg hitvédő írásai. Rendszeresen tartott lelkigyakorlatos körutakat, Bangha Bélával pedig missziós utazást tett Dél-Amerikában. 1938-ban a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egyik főszervezője volt. 1945-ben börtönbe került, később emigrált. Az emigráció során élt Olasz- és Spanyolországban, és visszatért Dél-Amerikába is. A hazai katolicizmus két világháború közötti mozgalmairól, a katolikus megújulásról és annak kiemelkedő személyiségeiről kiadott munkája (Ötven év, 1962) forrásértékű. Magyar Góg c. könyve bevallottan Giovanni Papini Góg címen megjelent, az Istentől elforduló ember csődjét szatirikusan bemutató, társadalomkritikus kötetéből merít, és alkalmazza azt a magyar viszonyokra.
A kötet szerepel a Magyar Ideiglenes Nemzetgyűlés által 1945-46-ban összeállított „Fasiszta szellemű, antidemokratikus és szovjetellenes sajtótermékek I-IV.” címmel megnevezett zárolt könyvek tételes és hivatalos listáján.
Előszó
Az az általános és nagyon is megokolt panasz, hogy Magyarországon túl sok a könyv, de nagyon kevés az író (már mint a nemcsak kézzel, hanem ésszel is szántó író), bizonyára arra fogja kényszeríteni...
Tovább
Előszó
Az az általános és nagyon is megokolt panasz, hogy Magyarországon túl sok a könyv, de nagyon kevés az író (már mint a nemcsak kézzel, hanem ésszel is szántó író), bizonyára arra fogja kényszeríteni a közeljövő előreláthatólag sáskamódra elszaporodó irodalomtörténészeit (ha ma minden második ember író, miért ne lehetne holnap minden első ember irodalomtörténész?), hogy a legkisebb nyomtatványnak is figyelmet szenteljenek. Ily módon talán nekem is osztályrészül jut az a kétes szerencse, hogy valamelyik öreg akadémikus vagy kávéházi főuraknál törzskönyvezett fiatal irodalomtörténész felfedez s a brancsban szokásos dühödt kíméletlenséggel taglalni és boncolni kezd. A régi nagy irodalomtörténészek (hogy azért nagyok, mert régiek, vagy azért régiek, mert nagyok, - nem tudom) értékítéleti normái akkorra már rég el fognak halványodni s csak csengő-bongó gyermekversikékbe fogják a Pista nénik és a Juli bácsik gúnynak rejteni - s csak egy elvük fog diadalmasan s mindent lehengerlően élni: keresd a tulajdonost!
Aki nem volna még elég jártas az irodalmi tolvajnyelvben s a panamák vízözönében az irodalmat Ararát-hegynek gondolná, idézze emlékezetébe a következőket. Már a régi nagy irodalomtörténészek minden remekműnél annak forrásait, bel- és külföldi példáit keresték. Ezt a forrás-kimutatást sokkal fontosabbnak tartották, mint a remekmű remekségeinek a megéreztetését vagy megmagyarázását. A jogos és nagy diadalérzet csak akkor fogta el őket s a közönség birkatürelme is csak akkor fordult a remekelő író felé, ha ez a terhes és verejtékes forráskimutatás minél többszörösen, lehetőleg maradék nélkül, a remekíró tárgyára, tartalmára és jellemzésére egyaránt sikerült. Csakhogy akkortájt a közönség - egy közéleti és irodalmi széptevés mámorában kéjelegve - nem értette az irodalmi és közéleti tolvajnyelvet s a források, egyezőségek és hasonlóságok pontos kimutatását inkább a legnagyobbaknak kijáró tiszteletnek, mint megbecstelenítésnek vette. Azóta azonban felnőtt egy második és harmadik generáció is, - s akiknek jéghideg, lemeztelenítő pillantása elé mi kerülünk, talán már a tizedik lesz - mely a gorombaságig őszinte tónust honosítja meg legalább is elődeivel szemben, őseredeti paraszti nyelvén fogja nevezni a múlt minden gyermekét s holmi, de elég gyakori külföldi, nemkülönben néminemű magyar példák nyomán az ilyen irodalmi forrásokból való, nekünk még meghatóan szent merítgetést irodalmi szarkaságnak vagy még valószínűbben plágiumnak, irodalmi tolvajlásnak, lopásnak fogja nevezni. Én már látom is lélekben azokat a zsúfolt, nagy előadó termeket, amelyekben kigyúlt szemű irodalmi purifikátorok a közönség zúgó tapsvihara és frenetikus tetszésnyilvánítása mellett mint a nagy uradalmak nagy birkáira, úgy sütik rá remekíróinkra a plagizálás és lopás vádjait s nagyon félek, hogy a tömeguralmak és népítéletek egyetemessé válásával lobogva fognak máglyák is égni, melyeken a remekírókból irodalmi tolvajokká vedlett barátaink könyvei fognak tárgyilagos himnuszok mellett elhamvadni.
Vissza
Tartalom
Bevezetés helyett vallomás | 5 |
A kritika szabadsága | 10 |
Sportiera | 15 |
Az európai szabadság | 21 |
A legújabb irodalom | 27 |
Szenzáció 1935-ben | 33 |
A léggömb | 39 |
Nemzetközi konferenciák | 44 |
Az államélet kifejlődése | 50 |
A halott város | 56 |
A rádió fejlődése | 61 |
Látogatás Rosenbergnél | 68 |
Éjféli beszélgetés Litvinovval | 74 |
Kir. magy. munkanélküli | 79 |
Aranyhíd | 84 |
Találkozás Benessel | 88 |
Úri muri | 94 |
Beszélgetés Titulescuval | 99 |
Öregek és fiatalok problémája | 105 |
Sir Edennél | 111 |
Modern újságírás | 116 |
Vallásalapítók között | 123 |
A diktátor éjféli vallomása | 130 |
A politikai érvényesülés útja | 137 |
A tudomány halála | 144 |
Virradat | 150 |
Vissza