Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Bakoss Tibor festőművész emlékkiállításáról készült egyedi fényképalbum.
Bakoss Tibor festőművész Emlékkiállítása. 1969. március. Debrecen TIT.
A címfedélen a festőművész beragasztott fotoreprodukciója látható. A füzet tizennégy oldalán tizenhat fekete fehér, beragasztott fénykép található Bakoss Tibor festményeiről, a maradék tizennyolc oldal üres. Az első fénykép alá tollal beírt bejegyzésen (Párisban aranyérmes művész!) kívül a füzet más szöveges részt nem tartalmaz.
Amatőr album kiadói tűzött papírkötésben egyedileg kézzel feliratozott utólagosan fekete-fehér fotóval illusztrált, valamint az emlékkiállításról szóló információkat tartalmazó, beragasztott képpel ellátott címfedéllel, feliratozatlan, javított könyvgerinccel, néhány sérült lappal (ezek közül kettő hiányos, mely hiány a képeket nem érinti / 13-16. p.), feliratozatlan, foltos, hiányos hátlappal, viseltes állapotban.
Bakoss Tibor (Nagykőrös, 1868. április 12. - Porrog, 1950. március 22.) festőművész. A Mintarajziskolában Székely Bertalannak és Madarász Viktornak volt a tanítványa. Később Sümegre került rajztanárnak. Itt főleg dunántúli tájakról festett képeket. 1890-ben visszaköltözött Nagykőrösre, ahol a Nagykőrösi Református Gimnáziumban tanított. 1894-1921 között a Debreceni Református Kollégium rajztanára lett. A Debreceni Műpártoló Egyesület alapítótagja és meghatározó vezéregyénisége volt. Az 1910-es években számtalan kisgrafikát készített, de ennek ellenére az akvarell maradt a kedvence műfaja. Vízfestményei és rajzai közül népszerűek voltak a helyi kertségek és a Nagyerdő részleteit, eseményeit, változásait ábrázoló képek. Festményein gyakran szerepeltek baromfiudvarok, melankolikus őszi délutánok, illetve falusi utcák. 1911-ben a Debreceni Műpártoló Egyesület rendezett tárlatot Bakoss képeiből. 1912-ben megkapta a Magyar Állami Nagy Akvarell Díjat. Akvarelljei négy évtizeden át szerepeltek a Műcsarnok és a vidéki városok kiállításain. 1922-ben Porrogra költözött és falusi magányában festette képeit élményeiről, életemlékeiről, a debreceni Nagyerdőről, a miskolci Avasról, a neki oly kedves dunántúli tájakról és kőrösi részletekről.