Faludy György: Latin költészet (dedikált példány)
Aukciós tétel adatai
Budapest, 2001, Glória Kiadó (Efo Kiadó és Nyomda), 96 p., ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Fordító által dedikált példány. A Faludy Tárlata c. sorozatban, számjelzés nélkül megjelent mű. Első kiadás. Latin költészet. Fordította: Faludy György.
A címlapon a fordító, Faludy György névre szóló dedikációja olvasható: "S. I.-nak (éltem New Yorkban oroszokkal, kik nyomdában laktak) sok tisztelettel Faludy György 2003 IV. 17."
Antik műalkotásokról készült színes fotókkal illusztrált, a szerzők rövid életrajzával kiegészített, tartalomjegyzékkel ellátott kiadás. Nyomtatta az Efo Kiadó és Nyomda.
Kiadói fűzött keménypapír kötésben lévő példány, feliratos, színes illusztrációval ellátott címfedéllel, feliratos könyvgerinccel, színes illusztrációval ellátott hátlappal, színes, illusztrált előzéklapokkal, aranyozott lapélekkel, tiszta belívekkel, hiánytalan állapotban, feliratos, fülszöveget tartalmazó, színes illusztrációval ellátott, jó állapotú kiadói borítófedélben. A könyvhöz tartozik egy feliratos kiadói könyvszalag is.
A kötet fordítója Faludy György (Budapest, 1910. szeptember 22. – Budapest, 2006. szeptember 1.) költő, író, műfordító. 1937-ben jelentette meg a Villon-átköltéseit, amelyek jó időre meghatározták a pályáját. 1938-ban Franciaországba, majd Marokkóba, ezután az USA-ba emigrált, ahol a Szabad Magyar Mozgalom titkára és lapszerkesztője volt. 1942 és 1945 között az amerikai hadseregben szolgált. 1946-ban hazatért és a Népszavánál helyezkedett el. 1949-ben hamis vádak alapján letartóztatták, elítélték és Kistarcsára internálták, majd a recski kényszermunkatáborba került. Az ÁVH börtöneiben, illetve a táborokban írt versei 1983-ban, Münchenben jelenhettek meg először "Börtönversek 1950–1953" címmel. Egyéni hangulatú versei és műfordításai széles körben kedveltté és elismertté tették Magyarországon és külföldön egyaránt.
A címlapon a fordító, Faludy György névre szóló dedikációja olvasható: "S. I.-nak (éltem New Yorkban oroszokkal, kik nyomdában laktak) sok tisztelettel Faludy György 2003 IV. 17."
Antik műalkotásokról készült színes fotókkal illusztrált, a szerzők rövid életrajzával kiegészített, tartalomjegyzékkel ellátott kiadás. Nyomtatta az Efo Kiadó és Nyomda.
Kiadói fűzött keménypapír kötésben lévő példány, feliratos, színes illusztrációval ellátott címfedéllel, feliratos könyvgerinccel, színes illusztrációval ellátott hátlappal, színes, illusztrált előzéklapokkal, aranyozott lapélekkel, tiszta belívekkel, hiánytalan állapotban, feliratos, fülszöveget tartalmazó, színes illusztrációval ellátott, jó állapotú kiadói borítófedélben. A könyvhöz tartozik egy feliratos kiadói könyvszalag is.
A kötet fordítója Faludy György (Budapest, 1910. szeptember 22. – Budapest, 2006. szeptember 1.) költő, író, műfordító. 1937-ben jelentette meg a Villon-átköltéseit, amelyek jó időre meghatározták a pályáját. 1938-ban Franciaországba, majd Marokkóba, ezután az USA-ba emigrált, ahol a Szabad Magyar Mozgalom titkára és lapszerkesztője volt. 1942 és 1945 között az amerikai hadseregben szolgált. 1946-ban hazatért és a Népszavánál helyezkedett el. 1949-ben hamis vádak alapján letartóztatták, elítélték és Kistarcsára internálták, majd a recski kényszermunkatáborba került. Az ÁVH börtöneiben, illetve a táborokban írt versei 1983-ban, Münchenben jelenhettek meg először "Börtönversek 1950–1953" címmel. Egyéni hangulatú versei és műfordításai széles körben kedveltté és elismertté tették Magyarországon és külföldön egyaránt.
Fülszöveg
Kétszáz esztendővel ezelőtt latin nyelven oktattak a középiskolákban. Hetven éve a gimnáziumokban a latin nyelv és irodalom tanítása képezte a főtantárgyak egyikét. Latin kifejezéseket,... TovábbFülszöveg
Kétszáz esztendővel ezelőtt latin nyelven oktattak a középiskolákban. Hetven éve a gimnáziumokban a latin nyelv és irodalom tanítása képezte a főtantárgyak egyikét. Latin kifejezéseket, közmondásokat, aforizmákat - mint ahogy Jókai könyveiből látható - mindenki értett. Manapság - talán az egy Olaszországot kivéve - e latin tanítás szinte mindenütt megszűnt. Így sikerült elvágnunk magunkat a latin nyelv és irodalom befolyásától. Pontosabban szólva, tulajdon kultúránk eredetétől. Holott államberendezésünk, színházunk, történetírásunk, jogrendünk, sőt betűink, írásunk és annyi más nyilvánvalóan latin eredetű, vagy folytatása a latinnak. Ide tartozik a költészet. Dante éppen olyan kevéssé képzelhető el a Pokolban vezetőjéül szegődő Vergilius nélkül, mint Berzsenyi, Vörösmarty és Babits Horatius munkái híján.A latin klasszikus líra kora, mint minden klasszikus költészeté, rövid időre korlátozódik. Krisztus előtt 60 táján kezdődik, mikor a húsz esztendős Catullus Rómában első költeményeit közreadta és Horatius halálával Krisztus előtt 8-ban máris befejeződik. Éppen ők ketten voltak Róma legnagyobb költői, miközben semmiben nem hasonlítottak egymáshoz, legfeljebb abban, hogy nem régi, latin költészetet folytatták, hanem tematikában és versformában mindketten a görög klasszikusok, Szápphó, Álkáiosz, Ánákreón költeményei felé fordultak. Ha az illetők versei nem vesztek volna el majdnem teljesen, úgy ezt sikeresebben lehetne bizonyítani. A másik két jelentős költő, Tibullus és Propertius, új fordításban a jelen kötetben kap először őket megillető helyet. Krisztus után már senki sem írt sorozatban klasszikus verseket, de egyeseknek még sikerült egy vagy két, klasszikus értékű költeményt szerezni, mint Petroniusnak, vagy Hadrianus császárnak halálos ágyán.
Ugyanekkor elmondhatni - a másoló szerzetesnek hála -, hogy a latin költészet jelentős részét sikerült megmenteni és csak néhány név maradt fent - mint Gallusé vagy Liciniusé -, kik állítólag szép verseket írtak, de levesztek a középkor homályában. Vissza
Tartalom
| Caius Valerius Catullus: | |
| Lesbiához (VII) | 8 |
| Ne járd, szegény Catullus... (VIII) | 10 |
| Üzenet Lesbiának (XI) | 12 |
| Fabullusom, remekül vacsorázhatsz... (XIII) | 14 |
| Aureliushoz (XV) | 14 |
| Töredék (XIV-A) | 16 |
| A veronaiakhoz (XVII) | 16 |
| Oly lágy vagy... (XXV) | 18 |
| Könyörgök néked... (XXXII) | 18 |
| A vetélytársakhoz (XXXVII) | 20 |
| Cornificiushoz (XXXVIII) | 20 |
| Acme és Septimius (XLV) | 22 |
| Ciceróhoz (XLIX) | 24 |
| Sorok Liciniushoz (L) | 24 |
| Töredék Caesarhoz (LIV-A) | 26 |
| Kuncogj, mert elmondom... (LVI) | 26 |
| Caesar és Mamurra ellen (LVII) | 26 |
| Caeliushoz (LVII) | 26 |
| Engem akar férjnek... (LXX) | 28 |
| Mondjad... (LXXXI) | 28 |
| Gyűlölöm és szeretem (LXXXV) | 28 |
| Aufilenusba szerelmes... (C) | 28 |
| Számtalan országon... (CI) | 30 |
| Árverésen (CVI) | 30 |
| Légy öngyilkos, Catullus... (LII) | 30 |
| Caius Cilnius Maecenas: | |
| Töredék | 30 |
| Quintus Horatius Flaccus: | |
| Mondd, melyik illatozott... (Carmina I, 5) | 32 |
| Ne tudakold... (Carmina I, 11) | 32 |
| Lydia, hogyha Telephus... (Carmina I, 13) | 34 |
| A jó ember... (Carmina I, 22) | 36 |
| Cloéhez (Carmina I, 23) | 38 |
| Nem veszed észre... (Carmina III, 20) | 38 |
| Lydia öregszik (Carmina I, 25) | 40 |
| Most, mikor templomodat... (Carmina I, 31) | 42 |
| Lelki nyugalmadat... (Carmina II, 3) | 44 |
| Még nem tudja... (Carmina II, 5) | 45 |
| Jaj fiam, te kegyetlen... (Carmina IV, 10) | 48 |
| Tűnik a hó a mezőn... (Carmina IV, 7) | 50 |
| Új harc vár rám... (Carmina IV, 1) | 52 |
| Exegi Monumentum (Carmina III, 30) | 54 |
| Albius Tibullus: | |
| Bevezető | 56 |
| Déliához | 60 |
| A béke-elégia | 62 |
| Cerinthushoz | 66 |
| Sextus Aurelius Propertius: | |
| Cynthia messze került | 68 |
| Hajnali látogatás | 70 |
| Éjféli verekedés | 72 |
| Egy leány nem elég | 74 |
| Phaedrus: | |
| A farkas meg a bárány | 78 |
| Petronius Arbiter: | |
| Durva a coitus... | 78 |
| Tenger, tengerpart... | 80 |
| Marcus Valerius Martialis: | |
| A szenátor szónokol | 80 |
| Legyen néked könnyű a föld | 80 |
| Nero Termáiban | 80 |
| Hadrianus császár: | |
| Búcsúja lelkétől | 82 |
| Decimus Iunius Iuvenalis: | |
| Az első szatírából | 82 |
| Ismeretlen költő: | |
| Gyönyörű fiú | 84 |
| Gallienus császár: | |
| Nászdal | 84 |
| Decimus Magnus Ausonius: | |
| A bánat erdejében | 86 |
| Latin költészet | 89 |
| Képjegyzék | 95 |
Tétel sorszám:
052
Kikiáltási ár:
1 Ft
(Minimum licitlépcső: 1000 Ft)
Hátralévő idő:
Leütési ár:
Ft
| Amennyiben az utolsó 5 percben licit érkezik, a lejárati időpont további 5 perccel módosul. |
Leütési ár:
10.100 Ft
Licitek száma: 32
Ft
| Minden aukción megnyert tétel után 15% árverési jutalékot számolunk fel, amely jutalékot a megnyert árverést követően a vételár alapján azon felül kell megfizetni! |