Kézdi-Kovács László: A fájdalom könyve (Ez a kötet az 1. számú példány K. K. L. festőművész feleségének dedikált, számozott példány)
Szerző
Kézdi-Kovács László
Kiadói tűzött papírkötés
, 83 oldal
| Sorozatcím: |
|
| Kötetszám: |
|
| Nyelv: |
Magyar
|
| Méret: |
17 cm x 24 cm
|
| ISBN: |
|
| Aukció vége: |
2022-05-29 20:00
|
Aukciós tétel adatai
h. n., é. n., k. n., 83 p. + [1] t.: ill. + 1 mell.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Első, számozott, bibliofil kiadás. A Fájdalom Könyve. Írta: Kézdi-Kovács László.
Az előzéklap belső oldalán, a számozás alatt a szerző, Kézdi-Kovács László tollal beírt, feleségének címzett dedikációja olvasható: "Drága jó páromnak, akivel együtt annyira sirattuk! Kézdi-Kovács László".
Ez a kötet a 1. számú példány.
Egy a szerző fiáról készült, ajánlással ellátott fekete-fehér fényképpel illusztrált, valamint egy Arany idézettel kiegészített verseskötet.
Kiadói tűzött papírkötésben lévő példány aranyozott feliratos, színes, ragasztott szentképpel illusztrált, néhol kopott címfedéllel, feliratozatlan könyvgerinccel, hiánytalan, jó állapotban. A címfedél és a hátlap selyem, zárószalaggal lett ellátva.
Különálló mellékletként: egy gyászkeretes, a szerző fiát búcsúztató siratólevéllel.
A szerző, Kézdi-Kovács László (Pusztalsócikola, 1864 - Budapest, 1942) festő, művészeti író. Ligeti Antal útmutatásával kezdett festeni. Naturalista szemléletű, főként erdőrészleteket ábrázoló festményeivel lett közismert. 1886-tól szerepelt rendszeresen a Műcsarnok kiállításain. 1900-ban a párizsi világkiállításon ezüstérmet, Londonban, az "Erdőrészlet" c. munkájáért aranyérmet kapott. 1906-ban a Könyves Kálmán Szalonban, 1911-ben és 1921-ben a Nemzeti Szalonban és a Műcsarnokban nyílt nagy gyűjteményes tárlata. 1893-tól a "Pesti Hírlap" képzőművészeti kritikusa volt. Több képe a Szépművészeti Múzeum tulajdonába került.
Előszó
Még látni akarom!
Összetört szivemmel
Borulok a földre,
Drága halottaim
Ébresztgetve, költve.
A fagyos hantokat
Körmömmel kaparom,
Mégis megpróbálom,
Hátha kitakarom.
Véres körmeimmel...
Tovább
Előszó
Még látni akarom!
Összetört szivemmel
Borulok a földre,
Drága halottaim
Ébresztgetve, költve.
A fagyos hantokat
Körmömmel kaparom,
Mégis megpróbálom,
Hátha kitakarom.
Véres körmeimmel
Hátha kikaparom,
Sápadt arcaikat
Még látni akarom!
Sápadt arcaikat
Már szinte feledtem,
Pedig mindegyiket
Mennyire szerettem, -
Mennyire szerettem!
Vissza