Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által aláírt példány. Első kiadás. Akit a mozdony füstje megcsapott... Írta: Moldova György.
A címlapon a szerző, Moldova György tollal beírt, jól olvasható aláírása látható.
Tizenhat képtáblán számos fekete-fehér, feliratos fényképpel illusztrált, valamint Urbán Lajos megbízólevelével és tartalomjegyzékkel kiegészített kötet. A fényképeket Horváth Péter (MTI) készítette. A borító- és kötésterv Zigány Edit munkája. Nyomtatta a Zrínyi Nyomda.
Kiadói egészvászon kötésben lévő példány feliratozott címfedéllel és könyvgerinccel, kiadói előzéklapokkal, hiánytalan, jó állapotban, feliratos, alakos-ábrás fényképpel illusztrált, fülszöveges, a szerző fekete-fehér fotójával ellátott, kopott, foltos, kiadói borítófedélben.
A kötet szerzője, Moldova György (Budapest, 1934. március 12. –) az egyik legolvasottabb magyar író. Novellái 1955 óta jelennek meg irodalmi folyóiratokban, antológiákban, napilapokban. A "Hócipő"-ben is több alkalommal jelentkezett érdekes cikksorozataival. A "Magyar Hírlap" külső munkatársaként hetente jelentek meg írásai a lapban. Műveire a mindennapi élet központi problémáinak, kérdéseinek az őszinte felvetése, jól átlátható cselekményesség, magányos, „mindennapi hősök” szociálisan érzékeny, őszinte bemutatása. Fontos szerepe volt a világháború utáni magyar szociográfia megteremtésében ("Magyarország Felfedezése" könyvsorozat), valós problémákkal foglalkozó riportkönyvei országosan ismertté tették a nevét. Az "Akit a mozdony füstje megcsapott..." c. könyve 1975 és 1977 között készült. A kötet teljes körképet ad a MÁV belső életéről, mindennapi működéséről, bemutatva az ott dolgozók életét és munkakörülményeit.
Fülszöveg
1934-ben született Budapesten, Kőbányán volt gyermek és kamasz: híres regény- és novellaalakjait itt szerzett élményei alapján mintázta. Aztán megfordult az ország minden zugában - nemcsak éles szemű riporterként, hanem munkásként is: volt gyapotszedő, konzervgyári segédmunkás, dolgozott a komlói bányában, majd kazánszerelőként a budapesti filmgyárban; volt útkövező a fővárosban és építőmunkás Nyíregyházán; újságíróskodott, és oklevelet szerzett a Színművészeti Főiskola dramaturgiai szakán. Ahol megfordult, mindenütt különös sorsú emberekkel találkozott - őket is megírta szépirodalmi műveiben -, s róluk írta érdekfeszítő riportjait.
Első novelláját 1955-ben közölte a Csillagban; épp hogy kilépet kamaszkorból, s már fölfigyeltek rá. Azóta minden könyvét, írását nagy érdeklődés kíséri, nemegyszer vihart is kavarnak művei.
Utánozhatatlanul egyéniek a riportjai, szociográfia. Tisztelet Komlónak! című szociográfiája - a Magyarország felfedezése című sorozatban jelent meg -, majd az Őrség panasza című remek könyve méltán keltett nagy visszhangot: mindkettő kimagasló teljesítmény ebben a műfajban.
A Magyar Államvasutakkal minden hazánkfia kapcsolatban került már valamiként - utasként bizonyosan. A MÁV éppen ezért mindenkinek szívügye, mindenkinek vannak személyes tapasztalatai, s dicséri vagy szidja, áldja vagy átkozza, ki-ki természete és tapasztalata szerint.
Moldova György könyvét már a témája is érdekessé teszi, de igazán izgalmassá az, hogy megmutatja az olvasónak a MÁV belső életét, azt, amit az utas nemigen láthat, talán nem is sejthet. Moldova György meggyőző képet rajzol egy-egy nagyforgalmú vasúti csomópont munkaritmusáról, munkakörülményeiről, a szinte hihetetlen munkabírású vasutasokról, az idősebb és fiatalabb vasutasnemzedék gondolkodásmódjáról, munkastílusáról, mozdonyvezetőkről, fűtőkről, forgalomirányítókról, pályamunkásokról, vasúti mérnökökről, minden rendű-rangú vasutasról.
Felejthetetlen a Záhonyi Átrakó Körzetről, Európa legnagyobb szárazföldi kikötőjéről rajzolt kép: sínpárok beláthatatlan hálózata, érkező és induló vonatok százai mindennap. A gépesített, helyenként majdnem automatizált rakodómunka mellett a hagyományos, sőt ősrégi kézi rakodás, száz és száz áruféleség, Európa minden tájára induló vagonok - lenyűgöző kép.
Moldova György a MÁV tevékenységének minden területét megvizsgálja - nemcsak a forgalmat és a pályafenntartást, nemcsak az árurakodást, és utasszállítást, hanem a betegellátást is, sőt a fejlesztést, a korszerűsítést, aztán a gazdaságtalannak minősített vasútvonalak megszüntetésének minden körülményét és következményét is.
Moldova György remekül kérdez, a megkérdezettek válaszai ezért jók; könyve azért olyan érdekes, izgalmas, mert éles szemű megfigyelő, szenvedélyes kereső, a lényeget firtatja, a jelenségek értékrendjét meg tudja állapítani. Kitűnő olvasmány: aki belekezdett, nem tudja letenni.
Vissza