Ignotus/Fenyő Miksa/Osvát Ernő: Nyugat 1911. március 1. (Borítóterv: Falus Elek)
IV. évfolyam 5. szám
Aukciós tétel adatai
Budapest, 1911, Nyugat ("Jókai" Könyvnyomdai Műintézet, Bp.), [8] p. + 417-512 p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Nyugat. (IV. évfolyam. 1911. március 1. 5. sz.). Főszerkesztő: Ignotus. Szerkesztők: Fenyő Miksa és Osvát Ernő.
Irodalmi Folyóirat. Megjelenik minden hónap 1-én és 16-án. A címfedél Falus Elek munkája. A kötet többek között Szini Gyula, Lányi Sarolta, Halász Imre, Móricz Zsigmond, Schöpflin Aladár, Szép Ernő, Bródy Miksa, Kemény Simon, Ambrus Zoltán, Tóth Árpád, Bán Ferenc, Peterdi István, Pásztor Árpád és Bárdos Artúr írásait tartalmazza. Korabeli reklámokkal, egy beragasztott, reklámokkal ellátott szalaggal és részletes tartalomjegyzékkel kiegészített kiadás. Nyomtatta a "Jókai" Könyvnyomdai Műintézet Budapesten.
Kiadói varrott papírkötésben lévő példány két színnel feliratozott, színes népi motívumos díszített, dupla keretes címfedéllel, feliratozatlan könyvgerinccel, körbevágatlan belívekkel, hiánytalan, jó állapotban.
A Nyugat a 20. századi magyar irodalom meghatározó folyóirata volt. 1908. január 1. és 1941. augusztus 1. között jelent meg Budapesten. Az első szám címlapjával ellentétben nem 1908. január 1-jén, hanem 1907 karácsonyán jelent meg. A folyóirat Babits Mihály halálával szűnt meg. A címlapján Beck Ö. Fülöp Mikes-emlékérme látható. Havonta két száma jelent meg, de voltak összevont lapszámok is. Nagy hatású lap volt, annak ellenére, hogy alacsony példányszámban jelent meg. Célja a magyar irodalom nyugati szintre emelése volt, így szembefordult a félfeudális ország epigonizmusba süllyedt irodalmával. A 19. század végi új stílusirányzatokat ugyanúgy segítette az érvényesülésben, mint a nyugati modern irodalom legfrissebb törekvéseit. Óriási ellenállásba ütközött a konzervatívok részéről, de neves képviselői meg tudták védeni a lapot, ami még az első világháborút is túlélte. A lap alapításáról Fenyő Miksa a következőket írta: „A Nyugat nem légüres térben jött létre, vagyis aki meg akarja írni történetét, az nem kezdheti azzal, hogy ekkor és ekkor összeült a Royal Kávéházban Osvát Ernő Fenyő Miksával és a második »fekete-pohárnál« – Osvátnál nyilván a harmadiknál, elhatározták, hogy folyóiratot alapítanak. Nem. A történetírónak messzebbre kell visszanyúlnia, s képet írni azokról a múlt század végén, a század elején megvolt politikai, kulturális és szociális viszonyokról, melyek determinálták a Nyugat létrejöttét, – még ha ez a kép nem is rajzolódott ki teljes világossággal a Nyugat alapítói előtt.” Az új lapnak megnyerték Osvát Ernőt, Ignotust, Schöpflin Aladárt, Fenyő Miksát, Ambrus Zoltánt és később Hatvany Lajost, akik már korábban is elismert szerkesztők, kritikusok, műértők voltak. Az anyagiakat Hatvany biztosította – nem utolsó sorban a Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ) mecenatúrája révén.
Irodalmi Folyóirat. Megjelenik minden hónap 1-én és 16-án. A címfedél Falus Elek munkája. A kötet többek között Szini Gyula, Lányi Sarolta, Halász Imre, Móricz Zsigmond, Schöpflin Aladár, Szép Ernő, Bródy Miksa, Kemény Simon, Ambrus Zoltán, Tóth Árpád, Bán Ferenc, Peterdi István, Pásztor Árpád és Bárdos Artúr írásait tartalmazza. Korabeli reklámokkal, egy beragasztott, reklámokkal ellátott szalaggal és részletes tartalomjegyzékkel kiegészített kiadás. Nyomtatta a "Jókai" Könyvnyomdai Műintézet Budapesten.
Kiadói varrott papírkötésben lévő példány két színnel feliratozott, színes népi motívumos díszített, dupla keretes címfedéllel, feliratozatlan könyvgerinccel, körbevágatlan belívekkel, hiánytalan, jó állapotban.
A Nyugat a 20. századi magyar irodalom meghatározó folyóirata volt. 1908. január 1. és 1941. augusztus 1. között jelent meg Budapesten. Az első szám címlapjával ellentétben nem 1908. január 1-jén, hanem 1907 karácsonyán jelent meg. A folyóirat Babits Mihály halálával szűnt meg. A címlapján Beck Ö. Fülöp Mikes-emlékérme látható. Havonta két száma jelent meg, de voltak összevont lapszámok is. Nagy hatású lap volt, annak ellenére, hogy alacsony példányszámban jelent meg. Célja a magyar irodalom nyugati szintre emelése volt, így szembefordult a félfeudális ország epigonizmusba süllyedt irodalmával. A 19. század végi új stílusirányzatokat ugyanúgy segítette az érvényesülésben, mint a nyugati modern irodalom legfrissebb törekvéseit. Óriási ellenállásba ütközött a konzervatívok részéről, de neves képviselői meg tudták védeni a lapot, ami még az első világháborút is túlélte. A lap alapításáról Fenyő Miksa a következőket írta: „A Nyugat nem légüres térben jött létre, vagyis aki meg akarja írni történetét, az nem kezdheti azzal, hogy ekkor és ekkor összeült a Royal Kávéházban Osvát Ernő Fenyő Miksával és a második »fekete-pohárnál« – Osvátnál nyilván a harmadiknál, elhatározták, hogy folyóiratot alapítanak. Nem. A történetírónak messzebbre kell visszanyúlnia, s képet írni azokról a múlt század végén, a század elején megvolt politikai, kulturális és szociális viszonyokról, melyek determinálták a Nyugat létrejöttét, – még ha ez a kép nem is rajzolódott ki teljes világossággal a Nyugat alapítói előtt.” Az új lapnak megnyerték Osvát Ernőt, Ignotust, Schöpflin Aladárt, Fenyő Miksát, Ambrus Zoltánt és később Hatvany Lajost, akik már korábban is elismert szerkesztők, kritikusok, műértők voltak. Az anyagiakat Hatvany biztosította – nem utolsó sorban a Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ) mecenatúrája révén.
Előszó
Részlet a könyvből: Prto-Riche Mielőtt az ember Georges de Porto-Riche egy sorát is olvasta volna, meg van vesztegetve ennek az írónak egyéni, emberi vonásaitól. Egy hatvan éven felül lévő ember... TovábbElőszó
Részlet a könyvből: Prto-Riche Mielőtt az ember Georges de Porto-Riche egy sorát is olvasta volna, meg van vesztegetve ennek az írónak egyéni, emberi vonásaitól. Egy hatvan éven felül lévő ember (ezernyolcszáznegyvenkilencben született Bordeauxban; az apja bordeauxi, az anyja avignoni származású, tehát mindakét ágról délvidéki ember Porto-Riche) akinek sűrű, göndör hajába már beleszőtte hideg ezüst szálait a tél, a tapasztalás, a tudás. Egy nagynevű ember, aki ismeretlen tudott maradni a tömeg számára. Szeméből szelid, megértő, gúnyos jóság sugárzik. Egész lényéből valami arisztokratikus tartózkodás. Az arcképei némán is beszédesek. Nem tolakodnak a néző figyelmébe azzal a primadonna pózzal, ami a divatos emberek fölényét szokta jellemezni. Nem a tömeget hipnotizálja a szemével, hanem rezignáltan keresi azt a kevés embert, aki megérti. A tekintete a végtelenbe révedez. Ismerem az ilyen szemet. Hiszen benne van minden nemzet irodalomtörténetében és mint valami állandó szemrehányás borong elő a nagy emberi tökéletlenség történetéből. Az ilyen szem álmodozón fátyolos és mégis tisztában lát, mint más. Az ilyne szem előtt az emberi gyarlóság mint valami makacs földi hatalom és erő jelentkezik, amely erősebb minden szépnél és jónál. Vissza
Tétel sorszám:
186
Kikiáltási ár:
5.000 Ft
(Minimum licitlépcső: 100 Ft)
Hátralévő idő:
Leütési ár:
Ft
| Amennyiben az utolsó 5 percben licit érkezik, a lejárati időpont további 5 perccel módosul. |
Leütési ár:
8.800 Ft
Licitek száma: 17
Ft
| Minden aukción megnyert tétel után 15% árverési jutalékot számolunk fel, amely jutalékot a megnyert árverést követően a vételár alapján azon felül kell megfizetni! |