Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Életrajz. (Devecseri Gábor önéletrajza).
A levél alján Devecseri Gábor tollal beírt, jól olvasható aláírása látható.
Géppel írt, mindkét oldalon ceruzás bejegyzéssel ellátott önéletrajz.
Devecseri Gábor (Budapest, 1917. február 27. – Budapest, 1971. július 31.) költő, író, műfordító, klasszika-filológus. A Nyugat harmadik nemzedékének tagja. A Pázmány Péter Tudományegyetem görög-latin szakán diplomázott, 1942-ben tanári címet is szerzett. A Nyugat és a Szép Szó c. lapokban jelentek meg a versei. A '40-es években a Baumgarten Könyvtár könyvtárosa volt, ekkor kezdett ókori klasszikusokat fordítani (pl.: Plautus, Platón, Hérodotosz, Arisztophanész). Devecseri nevéhez fűződnek a homéroszi eposzok korszerű magyar fordításai is (Odüsszeia, 1947; Iliasz, 1952). 1945 után a budapesti tudományegyetem görög tanszékén irodalomtörténetet, a Színművészeti Akadémián művészettörténetet tanított. 1948-1954 között őrnagyi rangban oktatott irodalmat a Magyar Néphadsereg Tiszti Akadémiáján, majd 1953–1956 között a Néphadsereg Szabad Hazánkért c. irodalmi és művészeti folyóirat szerkesztőjeként tevékenykedett. A sztálinista diktatúra kiépülése idején belépett a kommunista pártba, és egyik vezéralakja lett a Révai József és Horváth Márton által irányított irodalompolitikának. 1953-ban Kossuth-díjat kapott. Műfordításait a letisztult formaiság, a lényeglátás és a képgazdagság jellemzi.
Előszó
1917-ben születtem Budapesten. Iskoláimat a budapesti Református gimnáziumban és a Pázmány Péter Tudományegyetemen végeztem. 1941-ben a görög és latin nyelv és irodalom és az esztétika doktorává avattak. tudományos munkásságomat azóta is folytatom a fölszabadulás óta a Pázmány Péter Tudományegyetem görög intézetében tanársegéd vagyok. 1941-ben nősültem. Feleségem Huszár Klára zenetanár, fiam János négy és fél éves.
Vissza